Egy lépéssel közelebb került a megvalósuláshoz, hogy a szervátültetésre váró betegek sertésekből származó szerveket kapjanak, mivel egy kutatócsoport kísérletileg igazolta, hogy néhány újító finomítás révén az ilyen szervek hosszabb távon működőképesek maradhatnak a páviánokban. A fajok közti szervátültetés, vagyis a xenotranszplantáció lehetőségét évtizedek óta kutatják a szakértők, hiszen ennek megvalósítása megoldást jelentene arra a problémára, hogy az emberi betegeknek gyakran rengeteget kell várniuk, hogy alkalmas donorszervet kapjanak – ha egyáltalán megérik a műtétet.
Ahhoz azonban, hogy egy másik faj szerve működjön bennünk, számos akadállyal kell megbirkózni, a fertőzésektől kezdve a kilökődés megelőzésén át az etikai megfontolásokig. Az elmúlt évek során azonban az összes említett területen sikerült előrelépéseket tenni, a sikeres páviánkísérlettel pedig tényleg karnyújtásnyi közelségbe került a módszer emberi tesztelése.
Bár korábban is volt rá példa, hogy sertésszívet ültettek páviánokba, ez az első eset, hogy a főemlősök saját szívének helyére sikerült tartósan beültetni a donorszervet. Egy megelőző kísérletben a páviánok megtarthatták saját szívüket, és a másik szervet hasüregükbe ültették be, hogy teszteljék, sikerült-e megoldani a fertőzések és a kilökődés problémáját. Az egyik ilyen beavatkozáson átesett állat két és fél évig élt a műtét után.
A mostani kísérlethez hasonló korábbi próbálkozásoknál, vagyis amikor valóban a sertésszív felelt a pávián vérkeringésének fenntartásáért, a rekord 57 nap volt, és ezt is csak egyetlen állatnál sikerült megvalósítani. Egy német, svájci és svéd szakértőkből álló csapat azonban most alaposan túlteljesítette ezt az eredményt, hiszen két kísérleti állatuk is hat hónapig élt idegen szívvel.
A sikerhez többek közt az kellett, hogy a sertésszerveket a beültetés előtt ne fagyasztva, hanem 8 °C-on, oxigént, hormonokat, vörösvérsejteket és tápanyagokat tartalmazó, cirkuláló folyadékban tartsák. A másik újítás az volt, hogy beadtak a főemlősöknek egy szert, amely megakadályozta a beültetett szerv növekedését, illetve olyan gyógyszereket is kaptak, amelyektől a sertésekhez hasonló lett a vérnyomásuk. A növekedésgátlásra azért volt szükség, mert a sertések szíve gyorsan növekszik a testből való eltávolítás után is, így ha ezt nem akadályozzák meg, a szerv hamar „kinövi” a páviánok testét.
A módszert 5 állaton tesztelték, és bár egyiküket nem sokkal a műtét után el kellett altatni, másik kettő problémák nélkül megérte a három hónapot, ami után elaltatták őket. A két rekorder pedig 195, illetve 182 napig volt gyakorlatilag panaszmenetes, mielőtt őket is elaltatták volna.
A kutatócsoport nyilatkozata szerint, ha megkapják a támogatást a folytatásra, és sikerül hasonló eredményességgel folytatni az állatkísérleteket, az emberi tesztelés már három éven belül megkezdődhet. És ez jelenleg nem is tűnik annyira irreális tervnek, hiszen a Nemzetközi Szív- és Tüdőtranszplantációs Társaság (ISHLT) korábban kiadott nyilatkozata szerint, a sertésszervek emberbe való átültetésének megkezdéséhez legalább 10 nem emberi főemlősön kell tesztelni a beavatkozást, egy olyan technikával, amely mellett a tesztalanyok 60 százaléka legalább három hónapot túlél a műtét után.
