A fehér törpék változatos méretűek lehetnek: egy tipikus ilyen égitest nagyjából 0,6 naptömeget nyom, és akkor keletkezik, amikor egy Napnál néhányszor nagyobb csillag kifogy a fúziós üzemanyagból, és vörös óriássá válva ledobja magáról külső rétegeit, hogy csak halott, sűrű magja maradjon hátra.
Ennél azonban sokkal kisebb fehér törpéket is találtak már a szakértők, például 0,15–0,3 naptömeg közöttieket. Ezek a kutatók szerint akkor keletkeznek, ha a kiinduló csillag is alacsonyabb tömegű volt. Amivel viszont az a probléma, hogy a tapasztalatok alapján minél kisebb egy csillag, annál hosszabb életű, vagyis annál lassabban válik fehér törpévé. Az ennyire apró égitestek kialakulásához pedig a számítások szerint több időre lett volna szükség, mint az univerzum jelenlegi életkora.
Mivel ez nyilvánvaló képtelenség, a szakértők az ilyen égitestek létrejöttére kidolgoztak egy másik elméletet, amely feloldja az izolált csillagfejlődés kapcsán felmerülő ellentmondást. Mivel a vizsgálatok szerint a világegyetem csillagainak túlnyomó része kettős vagy többes rendszerek tagja, a picike fehér törpék létezését is bináris kölcsönhatásokkal magyarázzák a szakértők. Ezen elképzelés szerint a szoros kettőscsillagok esetében az egyik égitest anyagot szipkáz el a másiktól, és a felgyorsult tömegvesztés nyomán utóbbiból idővel gyorsan nagyon alacsony tömegű fehér törpe alakulhat ki.
Ez a magyarázat egészen mostanáig minden alacsony tömegű fehér törpe létére magyarázatot kínált, nemrégiben azonban a szakértők ráakadtak egy égitestre, amely kilóg a sorból. A NASA szakértői a Kepler adatai között találták meg a KIC 8145411 katalógusjelű kettőscsillagot, amely az öt ismert „önlencséző” rendszer egyike. Ez azt jelenti, hogy a kettős egyik tagja minden alkalommal amikor elhalad előtte, gravitációsan lencsézi a másik csillag fényét.
Amikor a kutatók földi távcsövekkel is megvizsgálták a rendszert, kiderült, hogy az más meglepetéseket is tartogat: benne egy 0,2 naptömegű fehér törpe kering egy Naphoz hasonló csillag körül. Ez még önmagában nem is lenne akkora probléma, de a két csillag távolsága 1,28 csillagászati egység, ami túl nagy a feltételezett bináris interakciókhoz. Vagyis adott egy rendszer, amelyben egy olyan halott csillag kering, amelynek kialakulásához jelenlegi fizikai és csillagászati ismereteink szerint több időre lett volna szükség, mint amennyi a világegyetem feltételezett kora.
A szakértők több lehetőséget is felvázoltak a rejtély megoldására. Az egyik opció, hogy a rendszerben korábban egy harmadik égitest is volt, amely azonban kidobódott a gravitációs kölcsönhatások nyomán. Ezen kívül más magyarázatok is felmerülhetnek, egyik sem tűnik azonban nagyon meggyőzőnek. A kutatók ráadásul úgy vélik, hogy ez csak a jéghegy csúcsa, és még számos hasonló rendszer létezhet. Most ilyeneket keresnek, annak reményében, hogy ezek vizsgálata révén talán sikerül magyarázatot találni a képtelen fehér törpe létezésére.
