Egy olasz kutatócsoport azonban most érdekes megoldást dolgozott ki a problémára, amely még messze nem tökéletes ugyan, de irányt mutathat a későbbi fejlesztéseknek. Despina Fragouli és kollégái azzal foglalkoznak, hogy mezőgazdasági hulladékból gyártanak újfajta, hasznos anyagokat, például a kakaóbab héjából csomagolóanyagokat készítenek. A kávézacc kapcsán pedig azt ötlötték ki, hogy az sokkal könnyebben kezelhető lehet a nehézfémek szűrése során, ha egy szivacsba integrálják.
A szivacs előállításához a helyi kávézókból beszerzett és kiszárított zaccot szilíciummal és cukorral keverték össze. Amikor a keverék megszilárdult, azt vízbe mártották, hogy kioldják belőle a cukrot, amely apró lyukakat hagyott hátra az anyagban. Egy apró, bélyegméretű szivacsdarab 30 óra alatt képes volt 99 százalékban eltávolítani a nehézfémeket egy olyan vízmintából, amely 16 ppm koncentrációban tartalmazott ólmot és higanyt. (Ez az egészségügyi határérték ezerszerese.)
Mivel a fémeknek időre volt szükségük ahhoz, hogy a zacchoz kötődjenek, áramoltatott vízben már közel sem bizonyult olyan hatékonynak a szűrés, és a szivacs csak a nehézfémek 67 százalékát kötötte meg. Az anyag továbbá idővel telítődik is a fémekkel, és ezt követően már nem szűr. Annak érdekében tehát, hogy a jövőben a gyakorlatban is alkalmazható legyen a módszer, a vizet nagyon lassan kell átáramoltatni egy nagyon vastag szivacsrétegen, vagy egy szivaccsal bevont falú tartályban kell tárolni néhány órán keresztül, mondja Fragouli. A kutató már fel is vette a kapcsolatot néhány olyan céggel, amelyek munkája során problémát jelent a nehézfémszennyezés, és pár nagy mennyiségű kávézaccot eldobó vállalattal is elkezdett tárgyalni.
