A HR 8799 katalógusjelű bolygórendszernek nagyon izgalmas sorsa lesz egy friss kutatás szerint. A mindössze 135 fényévre található rendszer bolygóinak egy része 3 milliárd éven belül nagy valószínűséggel kidobódik a csillagközi térbe, amikor csillaguk meghal. A fiatal, mindössze 40 millió éves rendszer központi csillagának tömege 1,5-szöröse a Napénak, és körülötte négy nagy tömegű bolygó kering.
A HR 8799 észlelési szempontból is különlegesnek számít, mivel azon kevés bolygórendszerek egyike, amelyet közvetlenül is sikerült megjeleníteni. Sőt, az évek során a bolygók változó pozíciói nyomán mára nagyon látványos videó állt össze a távcsöves felvételekből. A bolygótól kifelé haladva e, d, c és b jelű bolygók 2,2, 3,6, 5,7 és 10 milliárd kilométerre keringenek csillaguktól, periódusidejük pedig 45, 100, 190, illetve 460 földi év.
Ez azt jelenti, hogy a bolygók rezonáns pályákon haladnak, mivel pályaidejük mindig nagyjából duplája az eggyel beljebb keringő bolygóhoz képest. Hasonló pályarezonancia a több bolygós rendszerekben gyakran előfordul, és sokat segíthet a pályák stabilizálásában. A HR 8799 esetében azonban ez a stabilitás sem tart örökké.
Egy most megjelent tanulmány szerzői a rendelkezésre álló észlelési adatok alapján modellezték a rendszer jövőjét. A szimulációk alapján a rezonancia kitart a csillag fősorozatbeli pályafutásának végéig, vagyis amíg a magjában van elég hidrogén a hélium létrejöttéhez. Mivel azonban a csillag nagyobb a Napnál, ez az időszak rövidebb ideig fog tartani, a nagyobb csillagok ugyanis gyorsabban kiégnek. Így a HR 8799 3 milliárd éven belül kifogy a hidrogénből, és vörös óriássá fúvódik fel.
A csillag ebben a szakaszban ledobja külső rétegeit, és viszonylag gyors ütemben eredeti tömegének felére zsugorodik. Ez pedig döntő hatással lesz a bolygókra, hiszen a gravitációs viszonyok jelentősen megváltoznak. Az egyébként sem túlságosan közel keringő planéták elkezdenek kifelé sodródni, felborítva a rezonanciát. Ezen a ponton pedig teljessé válik a káosz.
Hogy pontosan hogyan zajlanak majd az események, az persze nagyon sok tényező függvénye, de a kutatók széles határok közt modellezték a lehetséges kimeneteleket, amelyek a következők lehetnek. Elképzelhető, hogy két bolygó olyan interakciókba kerül egymással, amelyek hatására teljesen kihajítódnak a rendszerből. Lehetséges, hogy a planéták ütközni fognak, vagy belezuhannak a csillagba. Az egyik szimulációban a b és az e jelű bolygó helyet cserélt, míg a másik kettő kidobódott a csillagközi térbe. Bármi is legyen a vég, egy vagy több bolygó kihajítódása igen valószínűnek tűnik, ahogy az is, hogy a planéták mostani rendje teljesen fel fog borulni.
És ez még nem minden. A csillag körül két kisbolygóöv is található, ezek egyike 1–2 milliárd kilométerre húzódik a csillagtól, a másik pedig 13 milliárd kilométerre kezdődik, és 45 milliárd kilométerre nyúlik. A szimulációk alapján a bolygók pályaváltásainak hatására ezek az övek is jelentősen átformálódnak. Anyaguk egy része kihajítódik, míg egy másik része a csillag felé kezd zuhanni.
Ez pedig csillagfejlődési szempontból is izgalmas, ugyanis jelentősen befolyásolhatja a vörös óriás után visszamaradt fehér törpe összetételét. A fehér törpéknek ugyanis jelenleg két típusa ismert: a felszínükön hidrogénből és héliumból állók, amelyek valószínűleg bolygótlan csillagok lehettek korábban, és a felszínükön nehezebb elemeket is tartalmazók. Ezek körül már figyeltek meg aszteroidákat is, így könnyen lehet, hogy a nehezebb elemeket is tartalmazó fehér törpék egykor bolygókkal és kisebb égitestekkel rendelkeztek, majd ezek egy részét a nem túl távoli múltban bekebelezték.
