A NASA Juno űrszondája hazaküldte első képeit a Jupiter északi sarkvidékéről, amelyről eddig még sosem készültek hasonlóan nagy rálátást biztosító szögből képek. A felvételeken olyan viharrendszerek rajzolódnak ki, amilyenekhez hasonlót korábban a Naprendszer egyetlen más óriásbolygóján sem figyeltek meg a szakértők.
A Juno augusztus 27-én sikerrel teljesítette a gázóriás első megközelítését (perijove) a pályára állás óta. A szonda 4200 kilométerre közelítette meg a bolygó felső felhőrétegeit. A Juno hat óra alatt végzett küldetése ezen részével, amely során az északi sark fölött alábukott a Jupiter intenzív sugárzási öveinek, majd a déli sarknál hagyta el a bolygó közvetlen szomszédságát. A perijove során begyűjtött adatok hazasugárzása ezt követően kezdődött meg, és másfél napig tartott.
A folyamatosan új képkockákkal bővülő Marble Movie legújabb változata, amelyben a JunoCam által készített képeket fűzi össze videóvá Gerald Eichstädt, immár augusztus 27-ig, 2 órával a legnagyobb megközelítés előttig tartalmazza a felvételeket.
Bár az adatok részletes elemzése sok időt fog igénybe venni, egyes érdekességek már most kitűnnek az információhalmazból. „A Jupiter északi pólusa első pillantásra semmire sem hasonlít, amit eddig láttunk vagy elképzeltünk” – mondja Scott Bolton, a Juno-projekt vezető kutatója. „A bolygó északi része sokkal kékebb, mint a többi, és rengeteg viharnak ad otthont. Mivel semmi jele a Jupiter kapcsán megszokott felhősávoknak, ezeken a képeken alig felismerhető a bolygó. Arra utaló jeleket is láttunk, hogy egyes felhők árnyékot vetnek, ami azt jelezheti, hogy ezek magasabban vannak a többinél.”
Bolton továbbá felhívja a figyelmet arra is, hogy míg a Szaturnusz északi pólusán egy hatszögletű forma látszik, a Jupiter nem rendelkezik hasonlóval. „A Naprendszer legnagyobb bolygója rendkívül egyedi, és 36 további megközelítés áll rendelkezésünkre annak kiderítéséhez, hogy mennyire különleges ez az égitest” – folytatja a kutató.
A szonda színes kamerája, a JunoCam mellett az űreszköz más mérőműszerei is aktívak voltak a perijove közben. Ezek közül a JIRAM nevű, olasz fejlesztésű sarkifény-térképező rendszer máris lenyűgöző infravörös képeket szállított a poláris régiókról. „A JIRAM benéz a Jupiter mélyére, először készítve közeli infravörös felvételeket a bolygóról” – mondja Alberto Adriani, a műszer adatainak római elemzője.
Adriani elmondása szerint az első infravörös képeken olyan meleg és forró pontok tűnnek fel a sarkokon, amelyek létezéséről eddig senki sem tudott. A JIRAM ráadásul elsőként kapott lencsevégre sarki fényt a déli póluson, amire semmilyen földi vagy Föld körüli műszernek nincs rálátása. A műszer adatai alapján a sarki fény ezen a részen is nagyon intenzív és összetett szerkezetű, így sokat elárulhat a Jupiter magnetoszférájáról.
Elvégezte első méréseit a WAVES nevű műszer is, amely a bolygó légköréből származó rádióhullámokat észlelt. Ezek létezéséről az 1950-es évek óta tudnak a csillagászok, de közelebbi elemzésükre mostanáig nem nyílt lehetőség. „A Jupiter úgy beszél hozzánk, ahogy csak a gázóriások tudnak” – mondja Bill Kurth, a műszer egyik felelőse, az Iowai Egyetem kutatója. A WAVES sikerrel detektálta azon részecskék hullámait, amelyek az északi sark erős fényeiért felelnek. Ezek a rádióhullámok a Naprendszer legerősebb hasonló jelei, és vizsgálatuk révén remélhetőleg kideríthető lesz, honnan származnak az ezeket generáló elektronok, teszi hozzá a szakértő.
