Jelenleg is zsugorodik a Hold

Az Apollo-program mérési adatainak újabb elemzése alapján égi kísérőnk napjainkban is aktív geológiailag.

Jelenleg is zsugorodik a Hold

1972-ben az Apollo–17 küldetés űrhajósai, Eugene Cernan és Harrison Schmitt holdjárójukkal szokatlan terepen voltak kénytelenek manőverezni: a Taurus–Littrow-völgyet egy meredek, több tíz méter magas, több kilométer hosszan cikkcakkban lefutó kiemelkedés szelte át. A szakértők sokáig csak találgattak azzal kapcsolatban, hogy mi hozhat létre ilyen felszíni formát, mostanra azonban úgy tűnik, hogy megoldódott a rejtély.

Egy új, az Apollo-program során begyűjtött adatokat elemző tanulmány szerzői szerint a Hold zsugorodik, ahogy belseje hűl. Ennek nyomán az égitest átmérője mintegy 50 méterrel csökkent az elmúlt pár százmillió év alatt. Ahogy az égitest belseje összehúzódik, a kéregben törések keletkeznek, amelyek mentén a kéreg egy része a többi fölé türemkedhet. A vizsgálatok szerint ez a folyamat még napjainkban is zajlik, és aktív holdrengéseket is eredményez, mondja Thomas Watters, a Smithsonian kutatója, hangsúlyozva, hogy komoly erőkről van szó, hiszen a rengések akár az 5-ös erősséget is elérhetik a Richter-skálán.

Az Apollo-program során több küldetés keretében is szeizmográfokat helyeztek el a Holdon, amelyek 1969–1977 között összesen 28 holdrengést rögzítettek. Ezek ereje a Richter-skálán 2–5 között alakult, és az adatok újbóli elemzéséből most az is kiderült, hogy mikor és hol pattantak ki a rengések.

Az észlelt események közül 8 látványosan látszódó törésvonalak 30 kilométeres körzetében fordult elő, ami azt jelenti, hogy valószínűleg a kéregszélek mozgása nyomán jelentkeztek. A 8-ból 6-ra ráadásul akkor került sor, amikor a Hold a legmesszebb volt a Földtől, ami arról tanúskodik, hogy bolygónk gravitációja is szerepet játszik a Hold geológiai aktivitásának alakulásában.

A szakértők több mint 10 ezer szimuláció során vizsgálták a rengések viselkedését, és úgy találták, hogy kevesebb mint 4 százalék annak a valószínűsége, hogy a törésvonalak közelében észlelt rengések lokációja a véletlen műve. Bár más események, például becsapódások is okozhatnak rengéseket a Holdon, ezek alapvetően máshogy néznek ki, mint a kéregszegélyek elcsúszása nyomán jelentkező rengések.

Watters és társai ezért úgy vélik, hogy a 8 említett rengés valóban annak köszönhető, hogy a kéregben a zsugorodás és a külső gravitációs erők nyomán felhalmozódott feszültség a törésvonalak mentén felszabadult. A Hold tektonikus aktivitását ráadásul más eredmények is megerősítik: a NASA LRO űrszondája 2009 óta több mint 3500 képet készített különböző törésvonalakról, és ezek némelyikén frissen felszínre kerültnek tűnő felületek is láthatók. A szakértők azt remélik, hogy a képek összevetése révén rövidesen ennél kézzel foghatóbb bizonyítékokkal is szolgálhatnak a Hold aktív geológiájára.

Neked ajánljuk

Kiemelt
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
0% THM
{{ product.displayName }}
csak b2b
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap