Járás közben az energiaspórolásra törekszünk

Egy nemrégiben lefolytatott kísérlet során egy külső vázzal korlátozták a résztvevők lábának mozgását, akik így új járásmódokat sajátítottak el.

Járás közben az energiaspórolásra törekszünk

Mindenkivel előfordult már, hogy inkább kivárta a buszt, minthogy lesétáljon egy rövidebb távolságot, vagy a lift mellett döntött a lépcsők helyett. Mint egy új kutatás kiderítette, nemcsak ilyen módokon spórolunk saját energiáinkkal, hanem képesek vagyunk járásmódunk azonnali megváltoztatására is, ha megszokott lépéseink valamiért nehézséget okoznak.

Jessica Selinger és kollégái a kanadai Simon Fraser Egyetemen könnyű robotikus vázakat erősítettek önkénteseik lábára, majd egy futógépen gyakorlatoztatták őket. A résztvevők először megszokott ritmusukban lépkedhettek, ami átlagosan másodpercenként 1,8 lépésnek bizonyult. Ezt követően azonban a kutatók aktiválták az exoszkeletont, mégpedig olyan módon, hogy az akadályozza az alanyokat a járásban. A váz a térd hajlítását, illetve a láb kilengését is korlátozta, a láb mozgatásának sebességére azonban nem volt hatással.

Az önkéntesek néhány perc alatt megtalálták azt a járásmódot, amely lehetővé tette, hogy az exoszkeleton mellet is akadálytalanul mozogjanak. Mindezt ráadásul annak ellenére tették, hogy a rájuk erősített váz csak minimális ellenállást tanúsított, vagyis ha az alanyok nagyon akarták volna, áttörhették volna a váz általi korlátozásokat. A szakértők légzőmaszkok segítségével az önkéntesek anyagcseréjét is monitorozták, és úgy találták, hogy az alanyok akkor is inkább újfajta, furcsa járásmódra váltanaka váz erőltetése helyett, ha ezzel mindössze 5 százaléknyi energiát spórolnak.

Az emberek képesek alkalmazkodni és finomhangolni mozgásukat annak érdekében, hogy energetikailag optimálisan mozogjanak, mondja Selinger. Ezen cél eléréséhez pedig akár járásmódjuk alapvető jellemzőit is hajlandóak megváltoztatni. Ez pedig azért nagyon érdekes, mert a kísérletek során több millió év evolúciója és egyedenként több millió lépés tapasztalata íródott felül néhány perc alatt, hogy a szervezet egy kicsit spórolni tudjon az energiával.

Ez persze nem azt jelenti, hogy az energiaspórolásra való törekvés ne lenne önmagában is evolúciós cél. „Ha visszatekintünk az időben, mindig is arra törekedtünk, hogy minél több energiát konzerváljunk” ‒ mondja Selinger.

A felfedezés nem túlságosan jó hír azoknak, akik a futógépet használva próbálnak megszabadulni minél több felesleges kilótól, hiszen úgy tűnik, hogy agyunk nem partner a fokozott energiaégetésben, és folyton kiutakat keres ebből. James Finley, a Dél-Kaliforniai Egyetem kutatója ugyanakkor úgy véli, hogy a kutatók friss eredményei segíthetnek annak megértésében, hogyan tanulnak meg újra járni sztrók vagy gerincsérülés után egyes betegek. Szerinte a kísérlet legfontosabb tanulsága az lehet, hogy a résztvevőknek több különböző járásmódot is ki kellett próbálniuk, mire megtalálták az energetikailag optimális megoldást.

Ez pedig azt jelentheti, hogy a rehabilitáció során üdvös lenne arra késztetni a betegeket, hogy bátran kísérletezzenek, amíg rátalálnak a számukra legmegfelelőbb mozgásformára. Ehhez a kezdő lépés persze annak tudatosítása lenne, hogy egyáltalán nem arra kell törekedni, hogy a páciens pontosan úgy járjon, mint előtte, hiszen megváltozott teste számára már nem feltétlenül ez a legjobb járásmód, mondja Selinger.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward