Januári égbolt - 2013

Ma éjszaka óránként 50-100 meteorral érkeznek a Quadrantidák.

Januári égbolt - 2013

A hónap (és az év) elején rögtön jelentős látványosságban lehet részük mindazoknak, akik hajlandóak kimerészkedni a hidegbe, és ott derült eget találnak. Január 3-4. éjszakáján érkezik el ugyanis a Quadrantidák nevű meteorraj maximuma, amely óránként akár száznál is több meteort produkálhat. Az egykori Quadrans Muralis csillagképről (az Ökörhajcsár és a Hercules között) elnevezett raj tagjait az északkeleti égbolton lesz érdemes keresni, a Göncölszekér rúdja alatt. A már fogyó, de még mindig igen fényes Hold nehezíti a meteorok megfigyelését, de még a fényszennyezett városi égen is megpillanthatjuk a raj egy-egy fényesebb tagját. A raj meglehetősen fiatal, így kiszámíthatatlan, és még nem terült szét, ezért a rajtagok túlnyomó többsége egy pár órás időszak alatt vonul el a Föld mellett.

A bolygók közül a Merkúr a hónap elején közvetlenül a Nap előtt kel, a hónap végére pedig lassan mögé kerül, és 31-én már háromnegyed órával központi csillagunk után nyugszik. A Vénuszt hajnalonta a délkeleti égen láthatjuk, észlelhetősége azonban folyamatosan romlik, ahogy egyre közelebb kel a Naphoz. A Mars a Bak, majd a Vízöntő csillagképben látszik az esti ég délnyugati részén. A Jupiter –2,6 magnitúdós fényességével feltűnően ragyog a déli-délnyugati égen az éjszaka óráiban. A Szaturnusz éjfél után kel és a Mérleg csillagképben látszik az éjszaka második felében. Az Uránusz a Halakban látható, és éjfél előtt nyugovóra tér. A Neptunusz csak a hónap elején észlelhető az esti szürkületben, a Vízöntő környékén.

Január 12-én napnyugta után, magyar idő szerint 16:51 tájban a mindössze 20 óra 8 perces holdsarlót figyelhetjük meg a délnyugati égen, tőle 12 fokra pedig a Mars is látható lesz.

A januári mélyég egyik leglátványosabb objektuma az Orion szomszédságában, az Egyszarvú fölött található NGC 2264, avagy a Karácsonyfa-halmaz. A mindössze 9 millió éves nyílthalmazt úgy találhatjuk meg a legegyszerűbben, ha meghosszabbítjuk Orion „vállának” vonalát, és a Betelgeuse és a Bellatrix által meghatározott vonalon a két csillag látszólagos távolságának másfélszeresét mérjük ki az Egyszarvú irányába. A 2400 fényévnyire található halmaz fényessége 4,5 magnitúdó, és jelenleg aktív csillagkeletkezési zónának számít, amely a legkisebb távcsővel is észlelhető a leghidegebb és legtisztább téli éjszakákon.

Forrás: mcse.hu 

 

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward