Bár az Egyesült Királyság és Kanada után csütörtökön az amerikai FDA is engedélyezte a Pfizer és a BioNTech által fejlesztett úttörő mRNS-vakcinát, továbbra sem tudjuk, hogy ez az oltóanyag, és általában az izomba adott koronavírus elleni szerek mennyi ideig nyújthatnak védettséget a fertőzéssel szemben. Jelenleg az említett német-amerikai védőoltás esetében három hónap a biztos, egyelőre ugyanis ennyi időről van adat. Az immunológusok egy része ugyanakkor azon a véleményen van, hogy ahogy az influenza ellen, a SARS-CoV-2 ellen sem lehet majd hosszabb távú, évekre szóló védettséget szerezni az intramuszkuláris injekciókkal, mivel ezek nem garantálnak kellően tartós helyi immunválaszt azokon helyeken, ahol a vírus először megveti a lábát, vagyis a légutakban.
Éppen ezért sok szakértő úgy véli, hogy ha lehetséges hosszú távon védelmet nyújtó vakcinát kifejleszteni az új típusú koronavírussal szemben, azt nem a mostani, első generációs védőoltások fogják biztosítani, hanem most még csak a fejlesztés elején járó, helyi készítmények, amelyek például az orrba spriccelve fejtik ki hatásukat (és ott akadályozzák meg, hogy a sejtekbe bejusson a vírus, és replikálódni kezdjen). Ezek az oltóanyagok egyben a beadást is megkönnyítenék, hiszen ahhoz nem lenne szükség szakképzett személyzetre, hanem akár magának is beadhatná az ember. Ilyen jellegű vakcinán több gyártó, többek közt a Pfizer és a BioNTech is dolgozik már kész, izomba adott oltóanyagai mellett.
Hasonló jellegű, ám talán még hatásosabb módja lehet a légúti és más betegségek elleni oltóanyagok beadásának az inhalálható vakcinák kifejlesztése. Ezek fejlesztése még eléggé a kezdeti stádiumban van, de az eddigi eredmények nagyon ígéretesek. Egy most megjelent tanulmányban a Rutgers Egyetem szakértői arról számolnak be, hogy egereken és majomokon végzett vizsgálataik alapján az általuk fejlesztett vakcina hatékonyan elnyelődik a légutakban, és azok hámján átjutva hamar bekerül a véráramba is, így a helyi hatáson kívül általános immunvédelmet is biztosít.
A kutatók ehhez fágokat, baktériumokat fertőző vírusokat használnak. A fágokat már korábban is használta az orvostudomány, pontosan azt aknázva ki, hogy ezek a baktériumokra veszélyesek, az ember saját sejtjeire nem, így antibiotikus hatásúak. Ugyanakkor némi átalakítással arra is rávehetők, hogy bejussanak a gazdatest sejtjeibe, és ebbe különféle fehérjéket kódoló géneket vigyenek be. Vagyis ugyanúgy működnek, mint a vakcinák egy része, csak éppen szemben az mRNS-ekkel vagy egyes más vírusvektorokkal könnyen és olcsón replikálhatók tömegével, az emberi sejtekre egyáltalán nem veszélyesek, és nem igényelnek rendkívül hideg tárolást.
Az új kutatás különlegesége, hogy a fágokat belélegezhető formában juttatják be a szervezetbe. Wadih Arap és társai ennek érdekében egy specifikus molekulát kapcsoltak a fágokhoz, amely a tüdősejtek receptorához kötődik. Az állatkísérletek alapján az így bevitt oltóanyag gyorsan bejut a vérbe, és robusztus helyi és általános immunválaszt vált ki, amellett, hogy a tüdősejtek normál működését nem zavarja.
Inhalálható vakcinákon régóta dolgoznak a kutatók, de a munka lassan halad, mivel még mindig nagyon korlátozott a tudásunk azzal kapcsolatban, hogyan nyelődnek el a különböző anyagoka tüdőben, mondja Arap. A szakértő szerint az új kísérletek fontos lépést jelentenek ennek megértése felé is. A koncepció a vakcináción kívül idővel talán arra is használható lehet, hogy hatékonyabb módon juttassa célba a gyógyszereket a különféle légúti problémák, például asztma vagy cisztás fibrózis esetén.
