Ingóköveket találtak a Rosetta üstökösén

A legnagyobb szikladarab közel 30 méter átmérőjű, csak egy nagyon kis területen érintkezik a felszínnel, és egy kisebb mélyedés felső peremén egyensúlyoz.

Ingóköveket találtak a Rosetta üstökösén

Különleges, leginkább a földi ingókövekreemlékeztető helyzetű sziklákat fedeztek fel a Rosetta űrszonda képeit elemző kutatók a 67P/Csurjumov−Geraszimenko-üstökösön. Az Aker nevű régióban, az „űrkacsa” testének hátsó végén található sziklák legnagyobbika nagyjából 30 méter átmérőjű, és a tavaly szeptemberben készített felvételek alapján alig érintkezik a felszínnel, ráadásul egy kisebb mélyedés felső peremén foglal helyet.

„Már a korábbi képeken is észrevettük ezeket a felszíni formákat, első pillantásra azonban úgy tűnt, hogy nincs bennük semmi különös” – mondja Sebastien Besse, aki a Rosetta OSIRIS nevű kamerájának képeit analizálja.

2014. augusztus 16., távolság: 105 km

Ahogy már említettük, hasonló helyzetű sziklák a Földön is találhatók (Magyarországon például Pákozd környékén), ez utóbbiak keletkezési folyamata azonban vélhetően gyökeresen eltér az üstökös ingóköveinek kialakulásától. A bolygónkon található sziklák egy részét vagy gleccserek szállították mostani helyükre, vagy a szél és a víz ereje hordta el a körülöttük lévő, lágyabb rétegeket, és így kerültek látványos, bizonytalan egyensúlyi helyzetükbe.

Az üstökös ingóköveinek keletkezésével kapcsolatban egyelőre csak találgatnak a szakértők. Elképzelhető, hogy a sziklák az égitest aktivitásának eredményeként mozdultak el eredeti helyükről, és persze az is lehetséges, hogy ők maguk nem változtattak helyet, csak a körülöttük található anyag vándorolt el a felszínről.

2014. szeptember 16., távolság: 29 km

Az üstökösmag felszínén számos helyen látni szétszórt sziklákat, és ezek sokszor szinte teljesen sík régiókban foglalnak helyet. Az egyik legnagyobb ilyen darab, a Kheopsz nevű szikla közel 45 méteres, és az Imhotep nevű terület egyik síkságán hever. Más részek ugyanakkor kifejezetten törmelékes képet mutatnak, ahol különböző méretű szikdarabok sokasága halmozódik egymásra.

Ahogy Holger Sierks, az OSIRIS-csapat vezetője elmondta, a Csurjumov−Geraszimenko felszínéről készült képek elemzése sok esetben nagy kihívást jelent, mivel a rálátás szögétől, a megvilágítás mértékétől és a felbontástól függően nagyon eltérő benyomások alakulhatnak ki egy-egy területről. A fent látható képek közül az másodikon például az ingókövek egyike (2) kifejezetten oszlopszerűnek tűnik. Ez a felvétel 2014. augusztus 16-án 105 kilométeres távolságból készült, amikor azonban egy hónappal később 29 kilométerről is lefotózták ugyanezt a területet (a 3. kép), kiderült, hogy a középső szikla valójában kifejezetten formátlan, és egyáltalán nem hasonlít egy oszlopra.

Az üstökös 2015. április 26-án 98 kilométeres távolságból

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward