A szakértők évtizedek óta tudják, hogy a vese körüli kérdéses idegek kulcsszerepet játszanak a vérnyomás szabályozásában. Az úgynevezett renális denerváció, vagyis a veseidegek kiiktatása során a combartérián keresztül egy katétert vezetnek be, és ezzel érik el a veséket. Ott aztán célzott rádióhullámokkal elégetik az idegeket, blokkolva azok működését.

A módszer ígéretes eredményeket mutat olyan esetekben, amikor a magas vérnyomás a gyógyszerekre nem reagál. Biztonságosságáról és hatásosságáról ugyan akkor egyelőre nem sok információ áll rendelkezésre. Ezen szeretett volna változtatni Felix Mahfoud, a Saarlandi Egyetem kutatója, aki kollégáival 80 olyan embert vont be egy kutatásba, akiknek a gyógyszeres kezelés ellenére továbbra is magas volt vérnyomásuk. A résztvevők közül 38-nál végezték el a renális denervációt, míg 42 alanynál csak úgy csináltak, mintha elvégeznék a beavatkozást, de valójában nem bántották az idegeket.

A vizsgálat kezdetén a résztvevők szisztolés vérnyomása kivétel nélkül 150–180 Hgmm között volt. Az érték 140 Hgmm fölött számít magasnak. A diasztolés vérnyomásérték a résztvevőknél meghaladta a 90 Hgmm-t, ami az egészséges tartomány felső határértéke. Három évvel a beavatkozás után a denerváción átesett csoportban a diasztolés nyomás átlagosan 10 Hgmm-rel, a szisztolés átlagosan 5,9 Hgmm-rel volt alacsonyabb a kontrollcsoportban mért értékekhez képest. A résztvevők többsége a klinikai vizsgálat alatt is folytatta a vérnyomáscsökkentők szedését. A renális denerváció kapcsán súlyos mellékhatást nem figyeltek meg.

Hogy az idegek ilyen módon való kezelése pontosan hogyan befolyásolja a vérnyomást, az egyelőre rejtély. Mahfoud és társai azt gyanítják, hogy az idegrendszeri sokk nyomán átszerveződik a vérkeringés vagy pedig a kezelés a hormontermelésre van hatással, és ezáltal befolyásolja a vérnyomás alakulását. A magas vérnyomás szignifikánsan növeli a szívroham és a sztrók kockázatát, illetve más problémákat is okozhat. A vizsgálat során tapasztalt csökkenés, különösen a szisztolés érték csökkenése klinikailag jelentős, és a rendelkezésre álló adatok alapján csökkenteni fogja a szív- és érrendszeri problémák előfordulását a csoportban.

Az eredmények ugyanakkor nem mindenkit győztek meg. Tony Heagerty, a Manchesteri Egyetem kutatója szerint az alacsony létszámú kutatásban mért adatok nem mutatnak olyan jelentős csökkenést, ami igazi potenciált mutatna a széles körű alkalmazáshoz. A módszer viszont alkalmas lehet arra, hogy azoknál, akik semmilyen más kezelésre nem reagálnak, legalább egy kicsit csökkentse a vérnyomást.