A Hubble űrtávcsővel vizsgálódó csillagászok rátaláltak egy apró holdra, amely a Naprendszer második legfényesebb törpebolygója, a 136472 Makemake körül kering. Az S/2015 (136472) 1 javasolt katalógusjelű, röviden csak MK 2-ként emlegetett objektum nagyjából 20 ezer kilométerre kering a törpebolygótól, és körülbelül 160 kilométer lehet az átmérője. A 2005-ben felfedezett Makemake átmérője nagyjából 1400 kilométer, és a Kuiper-övben keringő objektum 309 földi év alatt kerüli meg a Napot.
A Naprendszer ezen külső kisbolygóöve azért különösen érdekes a csillagászok számára, mert benne az elméletek szerint gyakorlatilag érintetlenül őrződtek meg a rendszerünk létrejöttekor a nagyobb bolygókba be nem épült anyagok. A Kuiper-öv több törpebolygónak is otthont ad, amelyek közül néhány holdakkal is rendelkezik, a Makemake-ről azonban mostanáig senki sem tudta, hogy van kísérője.
A hold jelenlétét feltáró felvételt 2015 áprilisában készítette a Hubble, amely a Pluto legkisebb holdjainak detektálásában is kulcsszerepet játszott. A törpebolygóról a múltban is készültek hasonlóan részletes felvételek, ezeken azonban nem sikerült felfedezni az MK 2-t. Alex Parker, a coloradói Southwest Research Institute kutatója, a képeket elemző csapat vezetője szerint ennek vélhetően az lehet az oka, hogy a hold pályájára pontosan oldalirányból látunk rá, így az a Föld felől nézve többnyire elveszik a nála 1300-szor fényesebb Makemake ragyogásában.
Az újonnan felfedezett hold lehetőséget ad arra, hogy a Makemake-et az eddiginél részletesebben tanulmányozzák a csillagászok, hiszen pontosabban kiszámítható lesz a törpebolygó tömege és talán a kettős létrejöttébe is bepillantás nyerhető általa. A felfedezés ráadásul még hasonlóbbá teszi az égitestet a Plutóhoz. Mindkét törpebolygóról tudni lehet, hogy ezek felszínét többek közt fagyott metán fedi, és az MK 2 további tanulmányozása révén kiszámítható lesz a Makemake sűrűsége is. Ez utóbbi adatból kiderülhet, hogy belső összetételükben is hasonlítanak-e egymáshoz az égitestek.
Amikor 1978-ban felfedezték a Pluto legnagyobb holdját, a Charont, a csillagászoknak először nyílt lehetőségük a rendszer tömegének kiszámítására. A Pluto tömege ezek alapján nem érte el az eredeti becslések századrészét sem, vagyis a hold felfedezés alapvetően átformálta az égitestről korábban kialakított képet, mondja Parker.
A jelenleg rendelkezésre álló információk alapján a kutatók úgy vélik, hogy a hold nagyjából 12 nap alatt kerüli meg a törpebolygót, de a pálya pontos hosszának és alakjának felméréséhez további észlelési adatokra lesz szükség. A pálya formája a hold eredetére is választ adhat: ha ez szoros és körkörös, akkor az MK 2 vélhetően egy ütközés eredményeként jött létre, ha viszont elnyújtott, akkor elképzelhető, hogy az égitestet befogta a Makemake.
A hold megtalálása választ adhat a Makemake egyik nagy rejtélyére is. Korábbi infravörös észlelések során ugyanis a szakértők úgy találták, hogy bár a törpebolygó felszíne egységesen nagyon fényes és hideg, időnként a többi résznél melegebbnek foltok tűnnek fel rajta. Ez sokáig érthetetlennek tűnt, hiszen ha a felszín anyaga ezeken a részeken eltérő, és ezért a Nap jobban felmelegíti, annak látszódni kellene a fényességi adatokban is.
Az MK 2 felfedezésével azonban valószínűvé vált, hogy a sötét foltok valójában magát a holdat jelentik, amely sokkal sötétebb felszínű, és ezért melegebb a törpebolygónál. Érdekes kérdés lehet az is, hogy egy hófehér törpebolygónak miért koromfekete a kísérője. Egy teória szerint erre az lehet a magyarázat, hogy az MK 2 egyszerűen túl kicsi ahhoz, hogy megtartson egy illékony anyagokból álló jeges kérget, hasonlóan a Kuiper-öv számos más pici objektumához.
