A több csillagból álló rendszerekben van valami varázslatos: míg a Nap egymaga rója az űrt, körülötte a bolygókkal, ezekben több csillag kering egymás körül, egy szoros gravitációs rendszerben. A többes rendszerek meglehetősen gyakoriak, szakértők szerint a Tejútrendszer csillagainak fele ilyenek tagja. A legtöbb ezek közül kettőscsillag, a hármas rendszerek jóval ritkábbak, de vannak ennél is tagból álló rendszerek.
A TYC 7037-89-1 ilyen: hat csillag alkotja, amelyek bő 1900 fényévre találhatók. A rendszert az exobolygókra vadászó TESS űrtávcső vizsgálta meg, amely periodikus ingadozásokat igyekszik detektálni a csillagok fényében, ezeket ugyanis a csillag korongja előtt átvonuló bolygók is okozhatják. Jelen esetben azonban nem bolygók álltak a fényváltozások mögött. A TESS felvételein a rendszer először egyetlen csillagnak tűnt, amelynek fénye azonban elég változatosan módosult a megfigyelések során. Amikor a szakértők közelebbről is megvizsgálták ezeket a változásokat, akkor jöttek rá, hogy egy többes csillagrendszerről lehet szó.
Ez a rendszer ráadásul fogyatkozó kettősökből áll, vagyis olyan bináris csillagokból, amelyek pályájára oldalról látunk rá, így a TESS felől nézve rendszeresen kitakarják egymást a kettősök tagjai. Ilyenkor a rendszer teljes látszólagos fényessége visszaesik. A csillagászok az űrtávcsővel ilyen kettősöket is keresnek, és egy automatikus szoftver segítségével igyekeznek azonosítani azokat a fényváltozásokat, amelyek ilyen rendszerek létére utalnak. Eddig félmillió csillag megfigyelése nyomán mintegy 100 olyan rendszert találtak, amelyben legalább három csillag kering egymás körül.
A TYC 7037-89-1 – ahogy már említettük – három kettőscsillagból áll, amelyek közül a belsők egymás körül keringenek, a külső pedig a két kettőst kívülről kerüli meg. Az A (a legfényesebb) és a C (a leghalványabb) kettős kering belül, és ezeken kívül található a B jelű duó. Az A és a C kettőscsillag távolsága nagyjából 600 millió kilométer (ez nagyjából annyi, mint a Jupiter távolsága a Naptól), és körülbelül 4 földi év alatt kerülik meg egymást. A B távolsága a központi kettőstől jóval nagyobb, körülbelül 38 milliárd kilométer, és ez 2000 év alatt ér körül pályáján.
A rendszer mindhárom kettőscsillagának pályájára oldalról látunk rá: Az A1 és A2 jelű csillagok 1,57 naponta takarják ki egymást kölcsönösen, a C1 és a C2 1,31 naponta, a B1 és a B2 pedig 8,2 naponta. Ez egyben azt is jelenti, hogy maguk a kettősök meglehetősen szorosak, vagyis tagjaik nagyon közel vannak egymáshoz.
Az észlelési adatok alapján a három kettőscsillag összetételét tekintve gyakorlatilag egyforma: mindegyikben egy, a Napnál 1,5-szer nagyobb átmérőjű, egy 1,25-szörös naptömegű csillag, és egy 0,6-szoros átmérőjű és naptömegű csillag kering egymás körül. Az egész összeállítás annyira tökéletesnek tűnik, hogy az teljesen valószerűtlennek hat, még akkor is, ha a közös anyagkorongból formálódott égitestek esetén nem ritkák a hasonlóan orientált pályák. Ami még furcsább, a kettősök egymás körüli pályasíkjai viszont nem egyeznek, az A és a C kettőscsillag egymás körüli pályája 40 fokkal eltér a B pályasíkjához képest, ami viszont új kérdéseket vet fel a formálódás körülményeivel kapcsolatban.
Remélhetőleg a rendszer további tanulmányozásával a keletkezés megfejtéséhez is közelebb juthatnak a szakértők. A hasonlóan összetett rendszerekről egyelőre nem sokat tudunk, így minden új információ fontos lehet.
