1. oldal

Az elmúlt évek során a szakértők számos érdekes bolygórendszert fedeztek fel a világegyetemben, a HD 34445 azonban még így is kilóg a sorból. A rendszer közepén ugyanis egy Naphoz hasonló csillag foglal helyet, amely körül hat gázóriás kering, kettő ráadásul a csillag élhető zónájában.

Ez azt jelenti, hogy hőmérsékletük alapján folyékony víz is létezhetne a felszínükön, ha lenne ilyenük. Mivel gázbolygókról van szó, szilárd felszínről persze nem beszélhetünk, de ezeknek a planétáknak lehetnek holdjaik, amelyekről viszont elképzelhető, hogy akár az életre is alkalmasak.

Mivel a csillag nagyon közel van a Földhöz és relatíve fényes is (7 magnitúdós), a komolyabb távcsöveknek is kedvelt célpontja, hiszen a nagy fényesség azt jelenti, hogy könnyebb ingadozásokat észlelni a sugárzás minőségében.

Az első bolygót 2010-ben, radiális sebességméréssel detektálták a szakértők a csillag körül. A módszer azon alapul, hogy bár hajlamosak vagyunk úgy fogalmazni, hogy a bolygó csillaga körül kering, valójában a bolygó gravitációja is hatással van a csillag mozgására, így a rendszer közös tömegközéppontja körül kering mindkét égitest. Így a csillag köröket ír le menet közben, csak éppen sokkal kisebbeket, mint a bolygó.

Ez a mozgás megfelelő megfigyelői pozíció esetén érzékelhető a csillag színképében: ha oldalról látunk rá a csillag pályájára, amikor közeledik felénk, fénye enyhén a kék tartományba tolódik a Doppler-hatás miatt, amikor távolodik, akkor pedig a vörösbe. Így bár a bolygó nem feltétlenül látszik a csillag nagy fényessége miatt, utóbbi mozgásából következtetni lehet az előbbi jelenlétére is.

Az első bolygó megtalálását további vizsgálatok követték, amelyeknek meg is lett az eredményük: 2017 októberében öt újabb planéta detektálását jelentették be a rendszert tanulmányozó csillagászok. A hat bolygó és pályájuk leírásához több mint 18 év alatt összesen 333 észlelésre volt szükség, vagyis igazi hosszú távú projektről van szó, amelynek eredményei így különösen megbízhatónak tekinthetők.

A bolygókat szokás szerint a csillag számjele után illesztett kisbetűkkel jelölték, felfedezésük sorrendjének megfelelően b-től g-ig. A HD 34445 b 1057 földi nap alatt kerüli meg csillagát, a c jelű égitest 215, a d 118, az e 49, az f 677, a g bolygó pedig 5700 nap alatt ér körbe pályáján.

Eddig nem is lenne semmi különös a rendszerben, ha nem vennénk tekintetbe a bolygók méretét. A planéták ugyanis meglepően nagyok, az előbbi rendet követve a Jupiter tömegének 63, 17, 10, 5, 12 és 38 százalékát teszik ki. A Jupiter pedig Naprendszerünk messze legnagyobb bolygója: 300-szor annyit nyom, mint a Föld, háromszor nagyobb a Szaturnusznál, és hússzor nagyobb a tömege a Neptunuszénál.

Mindennek alapján elég egyértelműnek tűnik, hogy a rendszer bolygói mindannyian gázóriások. Ami furcsa, hiszen saját csillagunk körül négy kőzetbolygó és négy gázbolygó kering. A HD 34445 körül ráadásul akár további hasonló égitestek is lehetnek, radiális sebességméréssel ugyanis a távolabb keringő planétákat még nagy tömeg esetén is nehéz észlelni.

2. oldal

Persze az sem kizárt, hogy a rendszerben kőzetbolygók is vannak. Helyük biztosan lenne a nagyobb bolygók pályái közt, alacsonyabb tömegük miatt azonban ezeket jelenleg nem tudjuk detektálni, akkor sem, ha jelen vannak a csillag körül. Ha azonban kőzetbolygókból valóban hiány lenne a különös rendszerben, az élet lehetőségét akkor sem lehetne kizárni.

A csillag két bolygója ugyanis, a HD 34445 b és az f a központi égitest élhető zónájában kering, vagyis olyan távolságban, hogy elviekben létezhetne folyékony víz a felszínükön. A HD 34445 esetében az élhető zóna 200–350 millió kilométeres távolságban húzódik, és a b jelű bolygó 311, az f pedig 230 millió kilométerre kering a központi égitesttől. Mivel azonban a Földnél 200-szor, illetve 40-szer nehezebb planétákról van szó, ezek majdnem biztosan nem kőzetbolygók, így nincs szilárd felszínük.

Holdjaik viszont nagyon is lehetnek. Saját rendszerünkben a gázóriásoknak elképesztően sok kísérőjük van, köztük bolygónyi méretű égitestek is. A Jupiter körül keringő Ganümédész és a Szaturnusz holdja, a Titán például nagyjából akkora, mint a Merkúr. És elviekben ezeknél nagyobb holdak is létezhetnek az univerzumban, vagyis akár az is lehetséges, hogy egy másik rendszerben akár a Földhöz hasonló méretű holdak is lehetnek.

Abból kiindulva, hogy a Naprendszerben jelenleg néhány jeges hold jelenti a legígéretesebb célpontot, ami a Földön kívüli élet kutatását illeti, ezeken a nagy holdakon abszolút elképzelhető, hogy lehet élet. A Naprendszerben a Titán például valószínűleg egészen barátságos hely lenne, ha némileg közelebb lenne a Naphoz, hiszen sűrűbb légkörrel rendelkezik, mint a Föld.

A HD 34445-höz pedig jóval közelebb vannak az említett óriásbolygók, és velük együtt lehetséges holdjaik. Ha azonban léteznek ezek a holdak, és esetleg tényleg van rajtuk élet, ez az élővilág egyre komolyabb gondban lehet. Az égitesteket megvilágító csillag ugyanis a végét járja, és jelenleg lassan, de biztosan növekszik és fényesedik. Így a barátságos éghajlatú égitesteken lassan minden megsül, ahogy az a Földdel is megtörténik majd egy napon, a Nap pályafutásának végén.

Közben viszont a távolabbi bolygók körül keringő holdak fagyott világokból élhető égitestekké válnak. Vajon kialakulhat ezeken az élet? Vagy vörös óriás szakasz túl rövid lesz ehhez? Idővel a csillag ugyanis végleg ledobja külső rétegeit, és helyén egy alacsony energiakibocsátású fehér törpe marad, amely nem lesz képes fűteni kísérőit, így a rendszerben lassan minden megfagy.

Mindez persze egyelőre puszta találgatás, hiszen senki sem tudja, hogy vannak-e holdjaik az említett bolygóknak. És ha vannak is ilyen kísérők, még az élhető zónában keringő bolygók esetén sem biztos, hogy azok holdjai is élhetők lesznek. Egy szokatlanul erős mágneses mező, vagy a túl erős árapályhatás ugyanis nagyon barátságtalan hellyé teheti ezeket az égitesteket.

De az, hogy ennyire közel hozzánk ráakadtunk egy ilyen rendszerre, azt sugallja, hogy a hasonló együttesek nem számítanak ritkának a világegyetemben. Sok-sok-sok hasonló bolygóegyüttesből pedig jó eséllyel akadnak olyanok is, amelyekben élhető exoholdak is vannak. Vajon milyen lenne egy ilyenen élni? És milyen lenne egy napjai végét élő csillag társaságában tenni mindezt? A HD 34445 tehát azért is különösen érdekes, mert egy nagyon más rendszert vizsgálva egy kicsit saját jövőnkbe is betekintést nyerhetünk.