Az Uppsalai Egyetem kutatói és a Stanfordi Lineáris Gyorsítóközpont (SLAC) munkatársai elsőként készítettekháromdimenziós képet egy aktív vírus belső szerkezetéről. A szakértők a stanfordi labor egyik különleges röntgenlézerével térképezték fel a napjainkban ismert legnagyobb méretű vírusok egyikét, a mimivírust.
A mimivírusokolyan óriásiak, hogy egészen 2003-ig baktériumoknak hitték őket, fehérjeburkuk átmérője ugyanis eléri a 400 nanométert, amivel sok baktériumon is túlnőnek. Az elmúlt évtizedben több hasonló, még ennél is nagyobb óriásvírust fedeztek fel. A mimivírusok másik érdekessége, hogy genetikailag is rendkívül összetettek: közel ezer gént hordoznak, ami óriásinak tűnik a HIV mindössze kilenc génből álló genomjához képest.
A kutatókat felfedezésük óta izgatja az óriásvírusok belső szerkezete, ennek felderítése ugyanis sokat segíthet annak megfejtésében, hogy hogyan jöttek létre ezek a mikroszkopikus entitások. Elképzelhető például, hogy elsődleges áldozataiktól, az amőbáktól kölcsönöztek géneket, és az is lehetséges, hogy az egysejtűek fontos előfutárai, ugyanakkor az sem elképzelhetetlen, hogy maguk is egysejtűekből fejlődtek ki.
A kísérlet során aktív mimivírusokat világítottak át egy nagyon vékony lézernyalábbal, és közben egy érzékeny detektorral rögzítették, hogy hogyan szóródik erről a sugárzás. A kapott sávokat aztán egy, a Cornell Egyetem kutatói által kifejlesztett szoftver segítségével állították össze egyetlen háromdimenziós modellé, amely az egyes megvizsgált vírusok adatait összesítve a mimivírus általános felépítését mutatja meg. Minden egyes sáv más vírustól származik, és mivel a röntgennyaláb véletlenszerű szögből kapta el a részecskéket, kellő számú vírus megvizsgálásával egy csaknem teljes térbeli modell állt össze.
Bár a felvételek nem túlságosan nagy felbontásúak, annyi kiderül, hogy a vírus belső szerkezete különböző rétegekre és eltérő sűrűségű részekre tagozódik fel. Az új metódus különlegessége, hogy a minták elpusztítása és előkezelése nélkül ad képet azok szerkezetéről, amire eddig a vírusok esetében nem nyílt lehetőség. Az eljárás a szakértők szerint idővel jóval élesebb képeket produkálhat, így a belső struktúrák finomabb részletei is felderíthetők lesznek.
A kutatásban a biológiai minták röntgenlézerrel való feltérképezését elsőként alkalmazó Hajdú János professzor is részt vett. Az Uppsalai Egyetemen dolgozó kutató szerint a módszer más típusú struktúrák felderítésére is alkalmas lehet, a kutatócsoport következő nagyobb célja például egyetlen nagyméretű fehérje hasonló jellegű leképezése lenne.
