Ebben segíthet a Scripps Oceanográfiai Intézet munkatársainak új módszere. A szakértők szerint a gleccserolvadás hangjának elemzése alapján érdemi információk szűrhetők le azzal kapcsolatban, milyen pillanatnyi sebességgel olvad a jég, ami segíthet megérteni mire számíthatunk az eljövendő időszakban.
Ennek megvalósításához víz alatti mikrofonokat kell elhelyezni a gleccserek terminuszánál, vagyis azok olvadó végénél. A mikrofonok képesek monitorozni a gleccser állapotát, így a szakértők biztonságos távolságból vizsgálhatják a jégfolyamok azon részét, amelyhez kifejezetten veszélyes közel tartózkodni, hiszen bármikor nagyobb jéghegyek szakadhatnak le.
Az ötlet tesztelése érdekében a kutatócsoport három gleccser végéhez helyezett el mikrofonokat a Spitzbergákon. A mellékelt felvételen ezek hangja hallható, és meglepő, hogy mennyire eltérőek a hanganyagok. A hanghatás abból adódik, hogy a gleccserek eleje tele van nagynyomású légbuborékokkal, amelyek a vízzel érintkezve kipukkadnak és hangot adnak ki, összességében olyan hatást váltva ki, mintha egy tó felszínét eső korbácsolná.
A jéghegyek hangja ehhez képest jelentősen más: ezek anyagában kisebb méretük miatt kevesebb a buborék, így hangjuk egyenként elkülönül, mintha forrásban lévő vizet hallanánk. A szakértők a mikrofonokkal felvett hangokat már nagy biztonsággal el tudják különíteni, így a gleccserek és jéghegyek hangján kívül felismerik a hullámverés, az eső vagy a tengeri emlősök hangját is, ami fontos fegyvertény a világ leghangosabb régióinak tartott gleccseröblökben.
Ami még érdekesebb, a felvételeken elkülöníthető, hogy a legújabb jéghegy honnan szakadt le a gleccserről: annak folyásirányában, ahol az óceán keringeti a vizet, és ahol így gyorsabb lesz az olvadás, vagy a védett oldalon, ahol lassabb lesz a folyamat. A mikrofonok legnagyobb haszna éppen ez lehet, vagyis hogy azok révén folyamatosan és részletesen monitorozható, hogy mikor milyen gyorsan olvad a gleccser és milyen gyakorisággal szakadnak le róla jéghegyek.
