Az első ilyen jellegű, nagyobb létszámú longitudinális vizsgálat során a szakértők több mint 90 ember (65 kórházi beteg, 6 pozitívra tesztelt kórházi dolgozó és 31 elvileg nem fertőzött kórházi dolgozó) immunválaszát elemezték. A vizsgálat során úgy találták, hogy a vírus elleni védekezésben a feltevések szerint központi szerepet játszó antitestek a tünetek megjelenése után 3 héttel érik el a legmagasabb szintet a vérben, majd ezt követően a legtöbb esetben mennyiségük folyamatosan és gyorsan csökkenni kezd.
A kutatás során vizsgált alanyok 60 százaléka produkált „potens” anitestes immunválaszt betegsége alatt, ám csak 17 százalék őrizte meg ezt az immunitást három hónappal a tünetek megjelenése után. Az antitestszint egyeseknél a csúcshoz képest 23-ad részére esett vissza, de voltak olyanok is, akiknél a 3. hónap végére gyakorlatilag detektálhatatlanná vált.
Katie Doores, a kutatás vezetője elmondása szerint úgy tűnik, hogy a betegek nagy része hatásos immunreakciót produkál a vírus ellen, az antitestek szintje azonban ezt követően gyorsan csökkenni kezd. A védettség hossza pedig a jelek szerint attól függ, hogy a kezdeti kiugrás milyen magas volt: ha nagyobb a maximális antitestszint, akkor hosszabb időbe telik a lecsengése is.
Bár a vizsgálat eredményei egyelőre csak preprintben jelentek meg és lektorálásra várnak, amennyiben a kutatók megállapításai helytállónak bizonyulnak, az komoly hatással lehet a vakcinafejlesztésre és a vírus elleni védekezés módjára is. A nyájimmunitás kialakulására például teljesen hiába várunk, ha esély sincs a hosszú távú immunitásra.
Az immunrendszer ugyanakkor többféle módon védekezik a patogénekkel szemben, és még az sem biztos, hogy az új típusú koronavírus esetében az antitestek jelentik a legfőbb védelmi vonalat. De ha így van, a pár hónaposra korlátozódó immunitás azt jelentené, hogy a kórokozótól újra és újra megfertőződhetünk, hasonlóan a sima megfázást okozó koronavírusok esetéhez, amelyek képesek meglehetősen gyakran újrafertőzni.
Az eredmények annál is inkább lényegesek, mert az Oxfordi Egyetemen zajló vakcinakutatások során úgy találták, hogy az ott fejlesztett védőoltás majomokban mérsékeltebb antitestes immunválaszt váltott, mint maga a vírus. Ami azt jelentheti, hogy az ilyen jellegű védőoltások még a pár hónapos védettségnél is rövidebb immunitást garantálhatnak.
Arra is vannak ugyanakkor bizonyítékok, hogy a koronavírusok általában és a SARS-CoV-2 specifikusan sejtes immunválaszt is generálnak, és lehetséges, hogy ez hatékonyabb és hosszabb távú az antitestes reakciónál. Ebben az esetben az is elképzelhető, hogy akiknél intenzíven beindul a sejtes immunválasz, azok eleve kevesebb antitestet termelnek. (Utóbbi egyébként a tesztelés szempontjából is lényeges kérdés lehet.) Az mindenesetre némileg biztatónak tűnik, hogy egyelőre nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy lennének újrafertőződött COVID-19-betegek. Ez vagy arra utalhat, hogy valamiféle tartósabb immunválasz mégis kialakul, vagy arra, hogy a többedik fertőzés sokkal enyhébb, mint az első.
