A varjak újabb teszten bizonyították magas intelligenciaszintjüket: az új-kaledón varjak (Corvus moneduloides) a jelek szerint értik a vízkiszorítás működését, és különbséget tudnak tenni a tömör, illetve az üreges tárgyak közt is. A madarak értelmi képességei régóta legendásnak számítanak. Ezopusz egyik meséjében a szomjas varjú egy vizet tartalmazó edényt talál, a folyadék szintje azonban túlságosan alacsony ahhoz, hogy csőrével elérje. A madár erre kavicsokat kezd dobálni az edénybe, és egészen addig emeli a víz szintjét, amíg kényelmesen ihat belőle.
A fabula tanulsága, hogy apró lépésekkel minden probléma megoldható, Sarah Jelbert, az Aucklandi Egyetem kutatója azonban kíváncsi volt a mese szó szerinti tartalmának valóságosságára is, így különféle kísérletekkel igyekezett kideríteni, hogy a varjak valóban képesek-e az Ezopusz által leírtakra. Az eredmény lenyűgöző: a madarak még azt is kiválóan megítélték, hogy mely objektumok alkalmasabbak a vízszint nagyobb fokú megemelésére. Jelbert szerint az új-kaledón varjak vízkiszorítással kapcsolatban demonstrált értelmi képességei az 5−7 éves emberi gyermekek intelligenciaszintjének felelnek meg.
Korábbi kísérletek igazolták, hogy a vetési varjak értik, hogy kavicsok vízbe dobálásával a folyadék szintje emelkedni fog, és azt is tudják, hogy a nagyobb darabok révén nagyobb mértékű emelkedést lehet elérni. Azzal is tisztában vannak ugyanakkor, hogy a fűrészpor szintje másképp viselkedik azonos taktika alkalmazásakor.
Az új-kaledón varjak a madárvilág ezermesterei, ellentétben a vetési varjakkal a vadonban is állandóan különféle szerszámokat fabrikálnak a problémák megoldásának megkönnyítése érdekében. Jelbert összesen hat madarat fogott be a kísérlet érdekében. Kettő közülük nem mutatott érdeklődést a feladványok iránt, így ezeket szabadon engedték, a másik négy azonban ismételten igazolta a faj géniuszát.
A mellékelt felvételen látható madarak tehát vadon élő példányok, bár tény, hogy a faj tagjait már annyiféle intelligenciatesztnek tették ki az elmúlt évek során, hogy könnyen elképzelhető, hogy a populáció számára egyes trükkök már magától értetődőnek tűnnek. Jelbert varjai előzetes tréningként megtanulták, hogyan tudnak üvegcsövekbe ejtett kavicsok révén hozzáférni az ezek alján ingatag konstrukciókba zárt finom falatokhoz. A varjakat a későbbi kísérletek során sem szomjaztatták, a jutalmat mindig a víz felszínén lebegő élelemdarabkák jelentették.
Az első teszt során a varjaknak arra kellett rájönniük, hogy míg a kavicsok vízbe potyogtatása eredményre vezet, ha homokkal van tele a cső, nem számíthatnak hasonló hatásra. Ezt hosszabb-rövidebb idő alatt az összes példány megértette. A második teszt célja annak vizsgálata volt, hogy mennyi idő alatt jönnek rá a madarak arra, hogy a víz felszínén lebegő „kavicsok” nem segítenek céljuk elérésében. A varjak ezt is hamar megtanulták, és idővel már a vízbe ejtés előtt képesek voltak kiválogatni, és félretenni az üreges, várhatóan lebegő darabokat, hogy aztán ezek helyett a nehezebb változatokat használják.
Arra is rájöttek a madarak, hogy a könnyű objektumok mellett az üreges darabok sem szolgálják céljaikat, és rövidesen 90 százalékos biztonsággal a tömör tárgyakat választották a vízbe ejtésre. Két varjú a jelek szerint ezt próbálkozás nélkül is kidolgozta, mivel egyetlen egyszer sem kísérleteztek az üreges darabok vízbe helyezésével. A madarak hamar rádöbbentek, hogy ha van választási lehetőségük, érdemesebb azon az edényen dolgozni, amelyben eleve magasabban áll a víz, arra azonban nem mindannyian jöttek rá, hogy jobban járnak, ha a vékonyabb csövet választják a vastagabbal szemben.
Jelbert szerint különösen érdekes, hogy míg a madarak a tömör és az üreges, illetve a könnyű és a nehéz tárgyak közti különbséget gyorsan átlátták, arra nem igazán jöttek rá, hogy az edény méretei is befolyásolják a feladat végrehajtásának sikerességét. Szerinte ennek egyik oka az lehet, hogy a varjak szerszámkészítő madarak révén jóval alaposabb ismeretekkel rendelkeznek a használt tárgyakkal kapcsolatban, mint azokkal az objektumokkal, amelyeken használják ezeket.
Az utolsó teszt során egy U alakú cső egyik, szűk szárában volt a jutalomfalat, és a szélesebb szárba kellett dobálni a köveket ennek elérése érdekében. Volt ugyan olyan varjú, amely ezt is megoldotta, de összességében ez bizonyult a legnehezebb feladatnak, és a többség nem is boldogult vele. Jelbert szerint az eredmények remekül körülhatárolják, hogy mire képesek és mire nem képesek a varjak. Láthatólag gondban voltak, amint az ok-okozat közti egyszerűbb összefüggések nem bizonyultak működőképesnek.
