Amikor a régészek a kilencvenes években több ezer középkori csontvázat fedeztek fel egy kelet-londoni tömegsírban, mindenki azt gondolta, hogy a 14. századi nagy pestisjárvány, esetleg az 1315‒17-es éhínség áldozataira bukkantak. A legújabb bizonyítékok azonban afelé mutatnak, hogy sokkal drámaibb történet áll a háttérben: egy több ezer kilométerre, a trópusokon kitörő vulkán okozta Nagy-Britannia középkori lakóinak halálát.
A radiokarbonos kormeghatározás a korábban feltételezettnél csaknem száz évvel korábbra datálja a csontokat, a geológiai adatok pedig arra utalnak, hogy az elmúlt tízezer év legnagyobb vulkáni kitörése állhat a halálestek hátterében. Azt még egyelőre nem tudni, hogy pontosan hol történhetett a kitörés (a lehetséges jelöltek közt van a mexikói El Chicón, az ecuadori Quilotoa és több indonéziai vulkán is), de annak időpontját 1258 elejére teszik a kutatók. A jégfuratminták elemzése alapján az esemény következtében nyolcszor annyi hamu és kén került a levegőbe, mint a Krakatau 1883-as kitörésekor. Az átlaghőmérséklet a légkörben felszabaduló aeroszolok következtében globálisan akár 4 Celsius fokot is csökkenhetett, véli Bill McGuire vulkanológus.
A vulkánkitörések azért nagyon nagy jelentőségűek, mert nemcsak közvetlen környzetükre vannak hatással, hanem a bolygó egész klímáját befolyásolhatják. Az 1783-as izlandi kitöréskor a légkörbe kerülő kéntartalmú felhő csaknem egy évig tartózkodott Európa fölött, döntően befolyásolta a levegő minőségét, és több ezer ember halálát okozta, magyarázza McGuire. A londoni áldozatok haláláért felelős kitörés azonban még ennél is nagyobb volt.
A hirtelen jött lehűlés éhínséget és járványokat okozott világszerte. Matthew Paris bencés szerzetes, az 1250‒59-es évek történetét felölelő Historia Anglorum szerzője arról számolt be krónikájában, hogy az 1258-as év embertelen hideggel kezdődött, és a tavasz, valamint a nyár sem hozott enyhülést. „Hónapokon keresztül erős északi szél fújt… a vetés nem kelt ki, a jószág elpusztult, és rengeteg szegény ember halt éhen. Mindenütt holttestek hevertek… A járvány könyörtelen volt, különösen a szegényekkel szemben. Csak Londonban több mint 15 ezren haltak meg.”
Akkoriban senki sem tudta, hogy mi állhat az események hátterében, a többség valószínűleg Isten büntetéseként értelmezte a történteket. London akkori lakossága 50 ezer fő volt, így a lakosság csaknem egyharmadának halála radikálisan átformálta a település képét.
