Galaxisunkból származik az egyik, felé rohanó gázfelhő

A Smith-felhő összetétele alapján úgy tűnik, hogy annak anyaga a Tejútrendszerből dobódott ki 70 millió éve, hogy 30 millió év múlva ismét beleütközzön galaxisunkba.

Galaxisunkból származik az egyik, felé rohanó gázfelhő

A Hubble adatait kiértékelő kutatók megfejtettéka Tejútrendszer körül található egyik óriási gázfelhő eredetének titkát. A galaxisunkkal 30 millió év múlva összeütköző Smith-felhő pályája és összetétele alapján saját csillagrendszerünkből származik, nem pedig az intergalaktikus térből, ahogy azt korábban gondolták.

A Smith-felhőt a hatvanas évek elején fedezte fel egy csillagász doktorandusz, Gail Smith, aki a Tejútrendszer felé száguldó objektum hidrogénje által kisugárzott jeleket detektálta. A friss adatok szerint a felhő nagyjából 70 millió éve indulhatott útjára a Tejútrendszer korongjának külső régiójából, és amikor 30 millió év múlva újra eléri galaxisunkat, nagyfokú csillagkeletkezést indíthat be abban, nagyjából 2 millió Napra elegendő nyersanyagot szolgáltatva a rendszernek.

„A felhő kiváló példája annak, hogyan változik galaxisunk az idő múlásával” ‒ mondja Andrew Fox, a kutatócsoport vezetője. „Puszta létezésével is arról tanúskodik, hogy a Tejútrendszer még napjainkban is egy nagyon aktív galaxis, amely időről időre gázfelhőket dob ki, majd fogad vissza magába. Ahogy a Smith-felhő is példázza, galaxisunk újrahasznosítja a gázt, hogy új helyeken hozzon létre csillagokat abból.”

A Smith-felhő a csillagászok mérései alapján 11 ezer fényév hosszú és 2500 fényév széles. Ha a látható tartományban is sugározna, harmincszor nagyobb területet fedne le az égbolton, mint a telihold. A szakértők korábban úgy vélték, hogy a felhő vagy egy fejlődése korai szakaszában megrekedt, csillagképzésre képtelen galaxis lehet, vagy egy intergalaktikus térből származó gázfelhő, amely túl közel került a Tejútrendszerhez. Amennyiben azonban ez lenne a helyzet, a felhő összetétele gyökeresen eltérő lenne a mérttől. Nagyrészt hidrogénből és héliumból állna, hiszen az ezeknél nehezebb elemek a csillagok belsejében keletkeznek.

A Hubble méréseialapján azonban úgy tűnik, hogy a Smith-felhő ugyanolyan gazdag kénben, mint a Tejútrendszer külső része, pontosabban a galaxis központjától 40 ezer fényévre található részek. A kutatók ezt úgy állapították meg, hogy Hubble felől a gázfelhő mögött látszó aktív galaxisok ultraibolya sugárzását tanulmányozták, azt vizsgálva, hogy ezek fényét hogyan szűri meg a felhő. A kén elnyeli az ultraibolya sugárzást, így a módszerrel pontosan meg tudták állapítani, hogy milyen arányban van jelen az elem a felhőben, ebből pedig következtetni tudtak a többi elem arányára is.

Az adatok alapján egyértelmű, hogy a Smith-felhő szupernóvákból származó anyaggal van tarkítva, ami nem felel meg a korábbi elméleteknek. Ehelyett úgy tűnik, hogy a gáz a Tejútrendszerből dobódott ki, és most annak egy másik része felé tart. Az ugyanakkor továbbra is kérdéses, hogy mi késztethetett távozásra ekkora mennyiségű gázt, és hogyan maradt egyben a felhő 70 millió éven keresztül. A szakértők szerint az egyik elképzelhető magyarázat az lehet, hogy a galaxis síkján egy sötét anyagból álló csomó haladt keresztül, és ez vitte magával a gázt, valamint ez tartja ma is egyben annak anyagát.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward