A Tejútrendszer több mint 120 ezer fényév átmérőjű. Ekkora csillagrendszerek valószínűleg nem egyszerre képződnek, hanem kisebb galaxisok csoportjaként kezdik, és ahogy telik az idő, összeütköznek és összeolvadnak. Ennek számos bizonyítékát látjuk az univerzum távolabbi részein, amelyek a világegyetem egy korábbi időszakába engednek bepillantást. A távoli galaxisok jellemzően kisebbek és kevésbé strukturáltak, ami azt sugallja, hogy a nagyobb galaxisok kialakulásához idő kell.
A folyamatok során persze a kisebb galaxisok is növekedhetnek. A Tejútrendszert például több tucat kisebb csillagrendszer veszi körül, amelyek legnagyobbika a Nagy Magellán-felhő. Ezt a szakértők hosszú ideig szabálytalannak hitték, de egy ideje már a törpegalaxisok egy sajátos kategóriájába sorolják, az egy spirálkarral rendelkező csillagrendszerek közé. A Nagy Magellán-felhő sokkal kisebb a Tejútrendszernél, de így is méretes: nagyjából 3 milliárd naptömegnyi anyagot tartalmaz csillagok formájában, illetve 100 milliárd naptömegnyi port, gázt és sötét anyagot.
Egy csillagászcsoport arra volt kíváncsi, hogy vajon a Nagy Magellán-felhő ilyen méretben is formálódott, vagy maga is összeolvadások révén jött létre. Ehhez 11 nagyon régi gömbhalmazt vizsgáltak meg a törpegalaxisban. A gömbhalmazok több százezer, vagy akár milliónyi csillagból álló képződmények, amelyeket a kölcsönös gravitáció tart egyben. Ezek akkortájt kezdtek formálódni, amikor a galaxisok, vagyis 12 milliárd éve. A gömbhalmazok galaxisok körül keringenek, a Tejútrendszer legalább 120 ilyen kísérővel rendelkezik, és a Nagy Magellán-felhőnek is van jó néhány ilyenje.
A szakértők előzetes elképzelése az volt, hogy ha a Nagy Magellán-felhő összeolvadt egy galaxissal a múltban, annak gömbhalmazait is magához vette, amelyek még önállóan létezhetnek körülötte és a belsejében. Amennyiben pedig a másik galaxis eltérő körülmények között formálódott, a gömbhalmazai kémiailag eltérnek a „helyi” gömbhalmazoktól, vagyis ezek összevetése alapján meg lehet állapítani, hogy történt-e összeolvadás.
A kémiai összetételt színképelemzéssel vizsgálták, és úgy találták, hogy a vizsgált 11 gömbhalmazból 10 nagyon hasonló. A 11. azonban kilógott a sorból. Az NGC 2005 katalógusjelű halmaz 250 ezer naptömegnyi csillagot tartalmaz, és egész közel van a Nagy Magellán-felhő közepéhez. Színképét tekintve számos elemből kevesebbet tartalmaz, mint társai, ami azt jelenti, hogy valószínűleg másutt keletkezett.
A kutatók azt is modellezték, hogy milyen lehetett a halmaz anyagalaxisa: összetétele alapján egy elliptikus törpegalaxisra gyanakodnak, amely apró, halvány és viszonylag kevés csillagot gyárt. Bár biztosat persze nem lehet állítani, az adatokból úgy tűnik, hogy a Nagy Magellán-felhő hosszú idővel ezelőtt ütközhetett ezzel a galaxissal, és míg az utóbbi csillagai javarészt szétszóródtak a nagyobbik galaxis anyagában, az NGC 2005-öt összetartotta a gravitáció, így egy csoportban maradtak a csillagok. Ez a halmaz pedig zárványként ma is őrzi az egykori másik galaxis emlékét.
Úgy tűnik tehát, hogy a törpegalaxisok is képesek más galaxisokat bekebelezni. Ennek kapcsán számos új kérdés merülhet fel. Például, hogy mennyire képesek ilyen módon megnőni az eredeti méretükhöz képest, illetve hogy a Tejútrendszert övező más törpegalaxisok is kannibálkodtak-e a múltban. A kutatók következőnek ez utóbbit tervezik vizsgálni.
