A Chandra űrtávcső nemrég ünnepelte 20. születésnapját, hiszen 1999. július 23-án indult az űrbe a Columbia űrrepülőgéppel. A röntgentartományban vizsgálódó űreszköz forradalmi változásokat hozott a csillagászatba, hiszen ezek a nagy energiájú fotonok rendszerint nem hatolnak be a földi légkörbe, így a felszínről nem nagyon láthatók. A Chandrával ráadásul a kialakítása miatt minden korábbinál részletgazdagabb képek készülhettek a mélyégi objektumokról.
Az egyik első ilyen, amelyet az űrtávcső megvizsgált, a Cassiopeia A nevű szupernóva-maradvány volt. Ezt évtizedekkel ezelőtt fedezték fel a szakértők a Cassiopeia csillagképben, ahol a legerősebb rádióforrásnak számít. A látható tartományban ugyanakkor alig látszik, a látható fény fotonjait ugyanis elnyeli a Föld és a maradvány közötti tetemes mennyiségű gáz és por. A röntgenfotonok számára viszont ezek nem jelentenek problémát, így amikor a Chandra először készített képet az objektumról, annak sosem látott részleteit derítette fel.
Az azóta eltelt évek során az űrtávcső rendszeresen visszatért erre a célpontra, és a szakértők nemrégiben közzétettek egy videót, amelyben 2000–2013 közötti fotókat helyeztek egymás után. A Cas A, ahogy már említettük egy szupernóva maradványa, vagyis egy élete végére ért csillag robbanása nyomán maradt hátra, a robbanás ereje pedig máig mozgatja az esemény során kidobódott törmeléket. Ez a buborék annyira gyorsan tágul, hogy 11 ezer fényév távolságból is észlelhető a mozgása, alig egy évtizednyi felvétel alapján is.
Ez látható a videón (kb. 2:00-tól), amelyen a változások jobb szemléltetése érdekében többször egymás után ismétlődik a kronologikus képsor. A felvételen a Hubble egyik fotója látható a háttérben. A képen feltűnő vékony kék vonalak azt a határfelületet jelzik, ahol a kifelé mozgó gáz beleütközik az űr korábban is ott lévő anyagával. Az ennek során keletkező lökéshullám felhevíti az anyagot, és egy része vissza is verődik, ami a többi törmeléket is hevíti. Az anyag saját mágneses tere szintén nagy sebességgel mozgatja az elektronokat, aminek nyomán röntgensugárzás bocsátódik ki, amit aztán a Chandra észlel.
Ezt a turbulens környezetet ábrázolják a Chandra felvételei, amelyek révén a szakértők még egy érdekességre felfigyeltek. A videón feltűnő kék nyilak olyan sűrűbb anyagcsomókra mutatnak, amelyek a visszafelé irányuló lökéshullámot annyira felgyorsítják, hogy ezeken a helyeken az anyag befelé mozog, nem pedig kifelé. A mágneses mező ezeken a helyeken még inkább felerősödik, így ezek még fényesebbek lesznek a Chandra fotóin.
Ez a viselkedés meglehetősen szokatlan egy ilyen fiatal szupernóvától, amelynek első fotonjai a becslések szerint mindössze 350 éve érték el a Földet, mondják a szakértők. Az új megfigyelések azt mutatják, hogy még mindig rengeteg dolog van, amit nem tudunk a Cas A-ról, annak ellenére sem, hogy a leginkább tanulmányozott csillagászati objektumok közé tartozik. Az pedig már önmagában lenyűgöző, hogy az űrtávcső lehetővé tette, hogy egy kozmikus léptékű változást ilyen látványosan és ilyen rövid időintervallumot vizsgálva nyomon követhessünk.
