Furcsa összetételt mutat a Centaurus A halója

A legközelebbi óriásgalaxist körülvevő, ritkás „burok” meglehetősen idős, nehéz elemekben gazdag csillagokból tevődik össze, és sokkal nagyobb kiterjedésű a vártnál.

Furcsa összetételt mutat a Centaurus A halója

A Hubble űrtávcsővel vizsgálódó csillagászok minden korábbinál részletesebben tanulmányozták a hozzánk legközelebb eső óriásgalaxis, a Centaurus A halóját. A 14 millió fényévnyire található lentikuláris galaxis peremvidéke az eredmények alapján jóval távolabbra nyúlik a központi részektől, mint azt korábban sejtették, ráadásul a halo ritkásan elhelyezkedő csillagai nehéz elemekben meglepően gazdagok.

A csillagrendszerek központi, fényes régióját csillagok halvány, ritkás tömege veszi körül, amelyek legalább annyira fontos szerepet játszanak a galaxis életében és kutatásában, mint a fényesen világító centrum. A halók természetéről és keletkezéséről egyelőre meglehetősen keveset tudunk, annyi azonban bizonyos, hogy a Tejútrendszer ezen külső régiója fontos információkat őrzött meg galaxisunk formálódásával és további fejlődésével kapcsolatban is. A hasonló peremvidékek megfigyelése azonban nem egyszerű feladat, így a szakértők egyelőre csak nagyon kevés galaxis halóját voltak képesek detektálni.

Ami a Centaurus A-t illeti, az eredményekből kiderült, hogy a galaxis halója azon kívül, hogy sokkal nagyobb kiterjedésű a vártnál, nem is teljesen szimmetrikus. A kutatók eltérő mennyiségű csillagot találtak a különböző irányok vizsgálata közben. A csillagászok a galaktikus sugár 25-szörösének távolságában vizsgálták meg a csillagrendszert hosszanti tengelye mentén, egy összesen 450 ezer fényév átmérőjű területet véve górcső alá. A vizsgálat a rendszer rövidebbik átmérője mentén 295 ezer fényévre terjedt ki.

A halo csillagainak aránytalan eloszlása mellett azok összetétele is meglepte a szakértőket, hiszen míg a Tejútrendszer halóbeli csillagaiban kevés a hidrogénnél és a héliumnál nehezebb elem, a Centaurus A esetében a legkülső pozíciókban is nehéz elemekben gazdag égitesteket találni. „Még ilyen óriási távolságokat vizsgálva sem értük el a galaxis halójának tényleges peremét, és a csillagok legidősebb generációját sem sikerült egyelőre detektálni” – mondja Laura Greggio, a kutatás egyik résztvevője.

A spirálgalaxisok halójának csillagaiban az alacsony nehézelem-mennyiséget azzal magyarázzák a szakértők, hogy a halo égitestjeit apróbb törpegalaxisoktól vonta magához a csillagrendszer. A Centaurus A külső burka azonban szinte bizonyosan máshonnan ered. A kutatók szerint a legvalószínűbb magyarázat egy másik csillagrendszerrel való ütközés lehet, amelynek során az egyik galaxis korongjából a csillagok a peremvidékre lökődtek ki, létrehozva a halót.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward