A most alkalmazott technika azon túl, hogy továbbfejlesztve reményt adhat a tényleges szervnövesztés rutinszerű megvalósítására, jelen formájában is megoldást kínálhat a szervhiányra. A szakértők donorszervek fehérjevázát felhasználva hoztak létre olyan tüdőket, amelyek aztán a „személyre szabott” kialakítás miatt nem lökődtek ki a recipiensekből.
A kutatók ehhez először is egy cukros és vegyszeres oldattal megtisztították a szerveket a sejtektől és vértől, majd a hátramaradt fehérjevázat egy tápoldatos tartályba helyezték, majd a beültetésre váró állat sejtjeivel népesítették be azt. Az évekig tartó tökéletesítésnek hála, jelenleg már csak 30 napig tart egy ilyen tüdő létrehozása, mielőtt a szerv beültethetővé válik.
A tüdők a transzplantáció után nem mutatták kilökődés jelét, két hét elteltével tökéletes, szivárgásmentes összeköttetés alakult ki bennük a test érhálózatával, és azok baktériumok is megtelepedtek bennük, amelyek az egészséges tüdőben természetes körülmények között jelen vannak. Bár mivel egészséges, működő saját tüdővel rendelkező állatokon hajtották végre a kísérletet, az egyelőre nem világos, hogy a laborban létrehozott szervek mennyire képesek lélegezni, Joan Nichols és kollégái azt remélik, hogy ezek a szervek alkalmasak feladatuk ellátására, és a sertéseken alkalmazott megoldás rövidesen embereken is használható lehet.
A kutatócsoport az elmúlt években többször is foglalkozott azzal, hogy az emberi tüdők hasonló átalakítása milyen kihívásokkal jár együtt. „Nyersanyagban” elvileg nincs hiány, hiszen minden nap rengeteg szerv kerül kidobásra, mivel hagyományos transzplantációra nem használható, vagy mert nem felel meg a donorszervekkel támasztott szigorú követelményeknek, vagy pedig mert éppen nem akad olyan beteg, akinek szüksége lenne rá. Ezekből a felesleges szervekből a sejtek „kimosásával” univerzálisan használható donorszerv-alapokat lehetne létrehozni, mondja Nichols. A fehérjevázakat aztán csak be kell népesíteni az aktuális beteg sejtjeivel, és pár hét elteltével máris ott lenne a szerv, amely kifejezetten az illetőnek készült.
Persze mielőtt ez megvalósulhatna, még számos vizsgálatot el kell végezni. A szakértők következő lépése annak tesztelése lesz, hogy a biomérnöki úton létrehozott tüdők mennyire működőképesek és mennyire biztonságosak hosszabb távon. Ehhez a soron következő kutatási fázisban egészséges sertésekbe ültetik be a nekik készült tüdőket, majd 6–12 hónap elteltével blokkolják eredeti légzószervüket, hogy kiderüljön, a beültetett szervek mennyire képesek ellátni feladatukat.
