Fonémaszerű elemekből épülnek fel egyes madárhangok is

Mostanáig úgy tűnt, hogy csak az ember képes értelmetlen hangok eltérő sorrendben történő összefűzésével különböző jelentésű szavakat létrehozni.

Fonémaszerű elemekből épülnek fel egyes madárhangok is

A szakértők mostanáig úgy hitték, hogy csak az ember képes arra, hogy önmagában értelmet nem hordozó hangok eltérő sorrendben történő összefűzésével különböző jelentésekkel bíró szavakat hozzon létre. Egy új kutatástanúsága szerint azonban a verébalakúak közé tartozó barnafejű áltimáliák is nagyon hasonló módon kommunikálnak egymással. Az Exeteri és a Zürichi Egyetem kutatói igazolták ugyanis, hogy az Ausztráliában honos, magas szinten szervezett családi csoportokban élő madárfaj tagjai különböző jelentéseket képesek közvetíteni fajtársaik számára pusztán az általuk kiadott hangok sorrendjének megváltoztatása révén.

„Bár korábbi vizsgálatok már utaltak arra, hogy egyes állatok, és különösképpen a madarak bizonyos fajai képesek különféle hangok komplex dalokká történő összefűzésére, ezek a hangsorok legjobb tudomásunk szerint nem bírnak specifikus jelentéssel, legalábbis az elemek sorrendjének megváltoztatása nem módosítja az üzenet tartalmát” – mondja Sabrina Engesser, a kutatás vezetője.

Az énekesmadarak többségével ellentétben a barnafejű áltimáliák viszont nem énekelnek. Ehelyett bőséges, akusztikailag jól elkülöníthető elemekből álló hangkészletükből meghatározott jelentéseket hordozó kiáltásokat fűznek össze, folytatja a szakértő. A kutatók úgy vélik, hogy a madarak azért inkább a hangok sorrendjének megváltoztatása révén igyekeznek új jelentéseket kódolni, mert ez egyszerűbben megoldható, mint új hangokat kitalálni.

A szakértők lényegében azt vették észre, hogy a madarak két hangot, nevezzük ezeket A-nak és B-nek, különböző kombinációkban használnak az eltérő helyzetekben. Repülés közben például AB-t kiáltanak, a fiókák etetése során viszont a BAB hangsort ismételgetik. Amikor a kutatók visszajátszották a madaraknak az előzőleg különféle viselkedési helyzetekben felvett hangkombinációkat, az állatok különbséget tudtak tenni az eltérő hangsorok közt. A BAB hangsor hallatán a fészekre pillantottak, az AB kiáltást hallva pedig azt kezdték keresni, hogy honnan érkezik új társuk.

A kutatók azt is megtették, hogy elemekre bontották a hangsorokat, és az etetési hangokból repülési kiáltásokat, a repülési kiáltásokból pedig etetési hangokat állítottak össze. A madarak ezeket a mesterséges kiáltásokat is felismerték, és a hangok sorrendjének megfelelően értelmezték, vagyis a jelek szerint ezek a kiáltások valóban hangsorok, vagyis egyes hangokból, azok sorrendjének variálása révén jöttek létre.

Hasonló „szóképzést” eddig kizárólag az emberek körében figyeltek meg. A szakértők szerint a repülési kiáltást és az etetési hangsort egymástól megkülönböztető B hang gyakorlatilag azonos szerepet játszik a kommunikációban, mint mondjuk a magyar nyelvben a kút és az út szavak esetén a k. A vizsgált esetekben egy egyszerű fonéma, a B és a k határozza meg, hogy a jóval összetettebb hangsorok melyik jelentése lesz az érvényes az adott szituációban. A madarak kiáltásainak vizsgálata tehát fontos kérdésekre adhat választ azzal kapcsolatban is, hogy elődeink hogyan kezdték használni a nyelvet, és létrehozni a kommunikációhoz szükséges szavakat.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward