Földi életet hordozó meteorok?

65 millió évvel ezelőtt egy több mint tíz kilométer átmérőjű aszteroida találta el a Földet. A becsapódás következtében több milliárd tonnányi szikla és víz lökődött ki a világűrbe.  

Földi életet hordozó meteorok?

A Chicxulub-kráter nyomai a mexikói Yucatán-félszigeten, illetve a tengeraljzaton találhatók. Átmérője 180 kilométer, így az egyik legnagyobb ismert becsapódási kráter. A képződményt létrehozó kisbolygó a legújabb mérések alapján akár a 14 km-es átmérőt is elérhette. A krátert Glen Penfield geofizikus fedezte fel a hetvenes évek végén. A becsapódásra a kréta időszak végén, durván 65 millió évvel ezelőtt kerülhetett sor, és mivel ez nagyjából egybeesik az úgynevezett K-T határral, sok tudós szerint ez lehetett a dinoszauruszok kihalásaként ismert kréta-tercier esemény fő oka. A dinoszauruszok kipusztulásában persze más események is szerepet játszhattak, illetve lehetséges, hogy a kráter csak egyike az ebben az időszakban történt több nagy becsapódásnak.

Egy biztos: nagyjából 65 millió évvel ezelőtt a Földet eltalálta egy több mint tíz kilométer átmérőjű, billió tonna nagyságrendű aszteroida. A becsapódás közvetlen következményeit elég könnyű elképzelni: megacunamik, túlhevült hamut havazó felhők, világszerte fellobbanó erdőtüzek és a szárazföldi életformák tömeges pusztulása jelentkezett.

Az utóbbi években az asztrobiológusok a becsapódás egy kevésbé ismert következményét kezdték vizsgálni: a kráter keletkezésével egy időben ugyanis több milliárd tonnányi mikroorganizmusokat hordozó szikla és víz lökődött ki az űrbe. A fizikusok számításai szerint a távozó anyag mennyisége akár az aszteroida tömegét is elérhette. Felmerül a kérdés, hogy vajon mi történt a kilökődött anyaggal.

A japán Kyoto Sangyo University kutatói szerint a becsapódást követően a Föld anyagából jelentős mennyiségek juthattak el nemcsak a közelinek számító Holdra és Marsra, de akár sokkal messzebbre is. Kiszámolták, hogy mennyi kilökődött anyag juthatott el azokra a helyekre, amelyek valamilyen szinten alkalmasak lehetnek az életre, vagyis a Jupiter Európa és a Szaturnusz Enceladus nevű holdjára, valamint a közeli földszerű exobolygókra.

Eredményeik számos meglepetést tartogatnak. Számításaik szerint például csaknem ugyanannyi szikladarab juthatott el az Európára, mint a Holdra: nagyjából százmillió darab egyes modellek szerint. Ennek az az oka, hogy a Jupiter hatalmas gravitációs mezeje kútmélyként vonzza a sziklákat, amelyek aztán előbb-utóbb eljutnak a holdak felszínére is.

Ennél is megdöbbentőbb az a mennyiség, amely átszelhette a csillaközi űrt. A tavalyi évben egy olyan számítás került nyilvánosságra, amely szerint egy ilyen becsapódási eseményt követően több anyag indul útjára a csillagközi térben, mint amennyi naprendszerünk bolygóin és holdjain végzi. A japán kutatók mostani modelljükkel ennél is tovább mentek: megbecsülték, hogy mennyi anyag juthatott el a Gliese 581 rendszeréig. A húsz fényévnyire található vörös törpe körül a lakható zóna határán egy szuperföld kategóriájú bolygó kering. A számítások alapján nagyjából ezer földi szikla juthatott el erre a bolygóra egymillió éves utazás után.

Azt persze senki sem tudja, hogy a mikrobák túlélhetnek-e egy ilyen hosszadalmas utazást, vagy akár egy olyan rövidebb űrbéli „kirándulást”, amennyi idő alatt az Európára vagy az Enceladusra el lehet jutni. De ha esetleg vannak olyan élőlények, amelyek túlélhették az utazást, azok már rég odaértek a szomszédos exobolygóra, és ott virágzó életet élhetnek.

A következő izgalmas kérdés az lehet, hogy milyen gyorsan terjesztheti el az életet egy az említetthez hasonló becsapódás utáni kilökődés egy egész galaxisban? A kutatók számításai szerint egy Tejútrendszerhez hasonló galaxis méreteivel számolva ehhez egy billió (10ˆ12) év kellene, de mivel galaxisunk még nincs 14 milliárd éves, egyetlen kilökődési esemény nyomán nem terjedhetett el az élet. Ahhoz, hogy mostanra az egész Tejútrendszerben mindenütt jelen legyen az élet, 10 milliárd évvel ezelőtt 25 különböző helyszínen kellett volna kialakulnia, mondják a kutatók.

A csillagközi teret átszelni képes földi sziklák tényéből viszont más dolgok is következnek: ha valóban lehetséges egy ilyen esemény nyomán az élet elterjedése, akkor szinte bizonyosnak mondható, hogy naprendszerünkbe és a Földre más bolygókról származó mikroorganizmusok is eljutottak az idők során.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward