Az utóbbi évek kutatási eredményei alapján a szakértők egyetértenek abban, hogy az ősi Mars felszínét folyékony vizek borították, mára azonban ezek eltűntek, a víz java fagyott formában a talaj mélyén, illetve a sarkvidékeken rejtőzik. Hogy pontosan hol vannak és mennyire hozzáférhetőek ezek a vízkészletek, az nemcsak a marsi élet kutatása, hanem a bolygó emberi felfedezése szempontjából is fontos. A következő évtizedekben többen is embert terveznek küldeni a Marsra (a NASA már 2024-ben, bár elég kevés az esély arra, hogy ez valóban megvalósul), és az ilyen küldetésekhez elengedhetetlen lesz a helyi erőforrásokra támaszkodás, amelyek közül a víz a legfontosabb.

Arra ugyanis egyszerűen nincs kapacitás, hogy egy hosszabb távú marsi tartózkodásra mindent magukkal vigyenek az űrhajósok. A helyi víz pedig sokoldalúan felhasználható, hiszen fogyasztásán és mezőgazdasági felhasználásán túl üzemanyag, és belélegezhető oxigén is előállítható belőle. A leendő marsi bázisokat tehát biztosan vízkészletek közelébe kell telepíteni, ennek előkészítéseként pedig először is fel kell térképezni ezeket.

A NASA nemrégiben közzé is tett egy ilyen térképet, amely két keringő szonda, az MRO és a Mars Odyssey adatai alapján készült. Az eredmények alapján a helyzet egészen jó, ami a vízkészletek hozzáférhetőségét illeti, hiszen a Mars északi féltekéjén például van egy méretes terület, ahol a rengeteg jég van alig 30 centiméter mélyen. Ez egyben azt is jelenti, hogy a kitermeléshez nem lesz szükség nehézgépekre, hanem akár emberi erővel is elő lehet ásni a vízjeget, ami az első, még korlátozott erőforrásokra támaszkodó küldetések során mindenképpen nagy előny lehet.

A NASA természetesen nem csak a szondák közvetett adataira támaszkodik a felszín alatti jég létezésének megerősítésekor. A Phoenix landolóegység 2008-ban közvetlenül is lencsevégre kapott ilyen, talajban rejtőző jégfoltokat, illetve azt is, hogy ezek hogyan kezdenek szublimálni, ha felszínre kerülnek. És a jég keresésében nagy segítséget jelentenek a friss kráterek is. Az MRO például 2009-ben azonosított egy 6 méteres új becsapódásnyomot, amelynek mélyén látszott a jég is. A későbbi képeken pedig azt is megerősítették, hogy szublimál a vízjég a ritka marsi atmoszférába.

Az említett marsi szondák a mostani kutatás során hőérzékeny kamerákkal, radarral, illetve a talajösszetétel tanulmányozására alkalmas spektrográfokkal vizsgálták a felszínt. A hőérzékelés ebben az esetben azért használható, mert a jég jobban vezeti a hőt, mint a környező marsi talaj, így vízjég jelenlétében másként alakul a felszíni hőmérséklet. És minél vastagabb és felszínhez közelibb a jégréteg, annál inkább észlelhető ez a hatás.

A hőadatokat aztán összevetették a radarmérések eredményeivel, illetve a kráterekben látszó jégfoltok elhelyezkedésével is, és ennek alapján született meg az új marsi víztérkép. A térkép alapján az északi féltekén található Arcadia Planitia például ideális hely lehet egy emberi bázis létesítésére, hiszen ennek talajában rengeteg, könnyen hozzáférhető vízjég rejtőzik.