Az Occator-kráterben észlelt, sóba kötött vízmolekulák erős bizonyítékot jelentenek arra, hogy az égitest mélyén folyékony víz rejtőzhet. A Ceres felszíne ráadásul egy sor más, az élet szempontjából szintén érdekes molekulát tartalmaz, amelyek különösen izgalmassá tehetik vizsgálatát, mondja Maria Cristina De Sancti olasz asztrofizikus, az eredményeket publikáló kutatócsoport vezetője.
De Sanctis és kollégái a Ceresről a Dawn űrszonda által 2015 és 2018 között készített nagyfelbontású felvételeket elemezték. A szonda küldetése utolsó szakaszában, mielőtt végleg kifogyott volna az üzemanyagból, 35 kilométerre közelítette meg a törpebolygó felszínét, rendkívül részletes fotókat készítve többek közt a 20 millió évesre datált Occator-kráterről is.
A becsapódásnyom azért keltette fel a szakértők figyelmét, mert benne messziről látható, fényes lerakódások láthatók. Ezek már eleve azt sejtették, hogy a felszín alatt sós víz rejtőzhet, de a részletes elemzések azt is feltárták, hogy az anyag hidratált nátrium-kloridot tartalmaz, amely még erősebb bizonyítékot jelent a föld alatti óceán létezésére, mondja De Sanctis. A szakértők a képek és spektrográfiai mérések alapján tárták fel a foltok összetételét, földi anyagkeverékek kapcsán megállapított információkkal vetve össze a mért adatokat.
Az Occator-kráterben látható törésnyomokat egy másik tanulmányban elemezték a kutatók. Ezek alapján úgy tűnik, hogy a feltételezett óceán nagyjából 40 kilométerre lehet a felszín alatt. Méretével kapcsolatban egyelőre csak találgatnak a szakértők, de úgy sejtik, hogy elég nagy lehet, ha ennyire látványosan képes befolyásolni a felszín geológiáját, és ásványokat juttat az égitest legkülső rétegeibe.
Független szakértők is hangsúlyozzák, hogy a Ceres ásványi szempontból nagyon különlegesnek tűnik, és az eredmények valóban arra utalnak, hogy az ennyire apró égitesteken is lehetnek méretes felszín alatti vízkészletek.
