A REXIS nevű röntgenspektrométer a kisbolygó talaj által a napsugárzás nyomán kibocsátott röntgensugarak észlelésére szolgál, a műszer azonban „a szeme sarkából” egy csillagtömegű fekete lyuk röntgentartományban való felfénylését is detektálta a Bennu horizontján. A röntgensugarak forrása mintegy 30 ezer fényévre lehet, és megpillantásuk a kutatókat is teljesen váratlanul érte. A REXIS-t az MIT és a Harvard hallgatói és oktatói fejlesztették, és ők is felügyelik a rendszert.
Az erős röntgenforrást tavaly november 11-én észlelte az OSIRIS-REx, és az eredmények elemzésekor hamar kiderült, hogy a kérdéses irányban és távolságban nincs ismert égitest. A jel minőségéből és a későbbi vizsgálatokból pedig az is világossá vált, hogy egy újonnan sugározni kezdő fekete lyuk a forrás. A fekete lyukat a japán MAXI teleszkóp és a NASA NICER nevű műszere is megvizsgálta, mindkét rendszer a Nemzetközi Űrállomáson található. A megfigyeléseknek így még értékesebbé teszi, hogy míg a MAXI és a NICER Föld körüli pályáról észlelte a röntgensugárzást, a REXIS több millió kilométer távolságból tette meg ugyanezt, elsőként detektálva hasonló kitörést a bolygóközi térből.
A REXIS, és a másik két eszköz mérései alapján a röntgenkitörésre akkor került sor, amikor a fekete lyuk anyagot kezdett elvonni a vele közös rendszerben keringő fősorozatbeli csillagtól. Az anyag gyorsan forgó korongot formált a fekete lyuk körül, és a folyamatban óriási mennyiségű energia szabadult fel, elsődlegesen röntgensugárzás formájában.
Az OSIRIS-REx közben fő feladatát, a Bennu megfigyelését is folytatja, és jelenleg alacsony magasságú repüléseket végez a felszín felett, hogy megvizsgálja a 2020 augusztusára ütemezett mintavételezési műveletre kijelölt helyszínt. A Nightingale nevű terület a Bennu északi féltekéjén, egy kráterben található, és az űreszköz a napokban 625 méteres magasságból készít róla nagyfelbontású felvételeket, hogy kutatók könnyebben kiválaszthassák a mintavétel pontos helyét.
