Az Abell 2261 egy óriási galaxishalmaz nagyjából 2,7 milliárd fényévre tőlünk. Több ezer csillagrendszerből áll, és a benne található csillagok össztömege a becslések szerint eléri a billiárd (1015) naptömeget. Ahogy a nagy galaxishalmazok esetében ez lenni szokott, itt is egy nagyon nagy galaxis található a középpontban, és a többi körülötte kering. Ezt a központi csillagrendszert Abell 2261 BCG néven emlegetik a csillagászok. (A fenti képen a Hubble felvételén látszik a galaxishalmaz, amelynek legfényesebb foltja az Abell 2261 BCG.)
A hasonló helyzetű galaxisok általában a legfényesebbek és legnagyobbak az ilyen halmazokban, minthogy minden feléjük hullik. Gyakran olvadnak beléjük kisebb galaxisok, így folyamatosan növekednek. Jelen esetben az Abell 2261 BCG több mint egymillió fényév átmérőjű – összevetésképpen a Tejútrendszer átmérője 120 ezer fényév.
A nagy galaxisoknak szintén közös jellemzője, hogy egy szupernehéz fekete lyuk foglal helyet a közepükben. A galaxishalmazok központi csillagrendszereiben rendszerint ez is jóval nagyobb az átlagosnál, mivel folyamatosan táplálkozik, gázfelhőket, csillagokat és más égitesteket kebelez be, amitől nő a tömege és a gravitációja, így még több mindent vonz magába.
Az Abell 2261 BCG-nek a galaxis méreteit tekintve a csillagászok becslései szerint egy 10 milliárd naptömegű fekete lyukkal kellene rendelkeznie (a Tejútrendszer központi fekete lyuka, a Sgr A* 4 millió naptömegű). Azonban van egy kis gond: az észlelések alapján semmi nyoma nincs annak, hogy a galaxis közepén bármi is lenne. A hasonló rendszerek központi égitestjét pedig általában nem is nehéz észrevenni, hiszen egy óriási akkréciós korong formálódik körülöttük a feléjük hulló anyagból. A korong anyaga annyira forró és sugárzó, hogy olykor több fényt bocsát ki, mint egy teljes galaxis, így nagy távolságokból is jól látható.
Az Abell 2261 BCG közepén azonban semmi ilyennek nincs nyoma. A galaxis centruma egyébként is meglehetősen furcsa. A látható fényben készült felvételek alapján a galaktikus mag szokatlanul nagy méretű, több különös struktúrát is tartalmaz, ráadásul nincs pontosan középen a galaxison belül. Ez a furcsa aszimmetria egyébként az egész rendszerre jellemző, a csillagok és a gáz elrendeződését tekintve is.
Ilyen gravitációs eltolódás rendszerint összeolvadások nyomán jellemző: amikor egy nagy galaxis bekebelez egy kisebbet, a nagyobbik rendszer alakja is megváltozhat, és aszimmetrikussá válhat, amíg stabilizálódnak a gravitációs viszonyok. Ebből adódik egy érdekes teória, ami a központi fekete lyuk hiányát illeti: elképzelhető, hogy a szupernehéz égitest túl sok anyagot kebelezett be egyszerre (például egy másik méretes fekete lyukkal egyesült), és a gravitációs interakciók nyomán kidobódott a központból.
Annak kiderítése érdekében, hogy valóban valami ilyesmi történhetett-e az Abell 2261 BCG centrumában, egy csillagászcsoport nemrégiben alaposan megvizsgálta a galaktikus magot. Ennek során azonosítottak négy olyan csillaghalmazt, amelyek szokatlanul fényesek, és egy másik pontot is, amely rendkívül intenzíven ontja magából a rádióhullámokat. Elvileg ezek bármelyikében rejtőzhetne a hiányzó fekete lyuk, így a szakértők a Chandra űrtávcsővel is megvizsgálták a magot, hogy feltárják egy, a fekete lyukakra jellemző, erős röntgenforrás helyét a rendszerben.
A Chandrával ebben a műfajban nagyon hosszú ideig, összesen majdnem 38 órán keresztül vizsgálták az Abell 2261 BCG-t, és semmit sem találtak. Sem a kérdéses öt helyen, sem másutt a magon belül. Ez pedig egészen bizarrnak tűnik. Vagy azt jelenti, hogy a központi fekete lyuk valóban nincs ott, vagy pedig egyáltalán nem táplálkozik, így nem termel röntgensugarakat (és másfajta sugárzást sem). Mindkét lehetőségre nehéz magyarázatot találni, hiszen az, hogy a fekete lyuk teljesen kihajítódott a centrumból, ugyanolyan valószínűtlennek látszik, mint hogy egy ekkora tömegű fekete lyuk nem táplálkozik, amikor ennyire sok anyag veszi körül.
Utóbbi esetben gyakorlatilag alig van remény a megtalálására, hiszen az elektromágneses tartományban láthatatlan, és ha talált magának egy viszonylag anyagmentes helyet, ahol elrejtőzhet, gravitációs hatásai alapján sem lesz könnyű azonosítani. Elképzelhető persze, hogy valóban távolabbra hajítódott, a szakértők ennek lehetőségét is vizsgálják. Akárhogy is van, az Abell 2261 BCG még biztosan tartogat meglepetéseket.
