A kaliforniai La Jolla Immunológiai Intézet kutatói robusztus immunitást mértek a fertőzésen átesett COVID-19 betegekben még a fertőzés után nyolc hónappal is. Az eredmények ígéretesek a szerzők szerint, és azt sugallják, hogy a fertőzés elleni immunitás évekig vagy akár évtizedekig is kitarthat, akár a természetes úton, akár vakcinációval szerezzük meg azt. Ha az eredmények helytállónak bizonyulnak, eloszlathatják azon félelemeket, hogy a COVID-19 elleni védőoltásokat az influenza elleni vakcinálhoz hasonlóan évente be kell adni ahhoz, hogy a járványt ellenőrzés alá vonják.
Shane Crotts és társai január 6-án a Science oldalain megjelent, lektorált tanulmánya ellentmond azon korábbi eredményeknek, amelyek csak rövid távú immunitást sugalltak. Utóbbi sem lett volna teljes meglepetés, hiszen a náthát okozó koronavírusokkal pontosan ez a helyzet, ezért kapjuk el újra és újra ezeket. Az új vizsgálat alapján azonban a SARS-CoV-2 esetében csak a fertőzésen (vagy oltáson) átesettek nagyon kis százalékánál áll fenn rövid távon az újrafertőződés veszélye.
Crotts és társai 185 korábbi fertőzött vérmintáit vizsgálták, akik többsége enyhe tünetekkel esett át a fertőzésen – összesen 7 százalék került kórházba. A vizsgálat alanyainak mindegyikétől vért vettek hat nappal és nyolc hónappal a tünetek megjelenése után, 43 esetben pedig hat hónap után is volt egy vérvétel. A kutatók komplex immunológiai elemzést végeztek a mintákon, vagyis nemcsak az antitestek szintjének alakulását nézték, hanem az ezeket előállító B-sejtek és a fertőzött sejteket megtámadó T-sejtek mennyiségét is.
Az eredményekből úgy tűnik, hogy az antitestek szintje változatos mértékben csökkent az egyes alanyoknál 8 hónap alatt, a T-sejtek száma ugyanakkor csak enyhe változást mutatott, a B-sejteké pedig gyakorlatilag állandó maradt, sőt, egyes esetekben még emelkedett is. Mind az 5 vizsgált immunológiai faktor csak az alanyok 43 százalékánál tűnt működőképesnek 8 hónap elteltével, viszont az alanyok 95 százaléka esetében legalább 3 faktor fennállt ezek közül a vizsgálat végén is.
Ez pedig azt sugallja, hogy bár az antitestek szintje jelentősen csökkenhet az idő múlásával, az fertőzöttek többségében az ezeket újból mozgósítani képes sejtek és a fertőzött sejteket megtámadó immunsejtek maradnak, és gyorsan „beindítják” az immunrendszert egy újabb fertőzés esetén. Crotty elmondása szerint mivel az oltások is ugyanezen mechanizmussal alakítják ki az immunmemóriát, a tartós védettség jó eséllyel a vakcináltakra is igaz lesz.
A SARS-CoV-2 kapcsán a hosszú távú immunvédettség sem lenne meglepetés. Ez ugyan a náthát okozó koronavírusokra nem jellemző, de a SARS-CoV-ra, a SARS kórokozójára igen. Egy augusztusban közzétett tanulmány eredményei szerint a SARS-ból felépültek vérében a fertőzés után 17 évvel is jelen vannak a vírusra specifikus T-sejtek. (Ennél hosszabb távú védettségről egyelőre nem lehet információ, mivel az első SARS-fertőzötteket 2002-ben diagnosztizálták.)
Az új vizsgálatnak vannak gyenge pontjai, például informatívabb lett volna, ha mindenkitől több vérmintát vesznek. Illetve a kialakuló immunitás egyénenként elég eltérőnek látszik, és ennek alaposabb vizsgálata, például hogy melyik felállás mennyire hatásos, további kutatásokat igényel. Azzal kapcsolatban pedig, hogy a COVID-19 elleni védettség ténylegesen meddig tart, majd csak évek-évtizedek múltán lehet teljes biztonsággal nyilatkozni. De az eredmények kétségkívül bíztatók, és azt sugallják, hogy ha sikerül kellő mennyiségű embert vakcinálni a következő hónapokban, nem sokára talán tényleg vége lehet a világjárványnak.
