Etanolt és cukrokat eregetnek az üstökösök

A Lovejoy-üstökösről aktivitásának tetőpontja idején például másodpercenként 500 üveg bornak megfelelő mennyiségű alkohol távozott.

Etanolt és cukrokat eregetnek az üstökösök

Egy nemzetközi kutatócsoport megfigyeléseiszerint a C/2014 Q2 katalógusjelű, Terry Lovejoy által tavaly augusztusban felfedezett üstökös legnagyobb aktivitása idején jelentős mennyiségű etilalkoholt és cukrot eregetett a környező űrbe. A felfedezés megerősíti azt az elképzelést, amely szerint az üstökösök fontos szerepet játszhattak az élet kialakulásában, komplex szerves molekulákkal járulva hozzá a folyamathoz.

„A Lovejoy-üstökös adataink szerint másodpercenként 500 üveg bornak megfelelő alkoholmennyiséget engedett ki magából pályájának Naphoz legközelebbi szakaszán” ‒ mondja Nicolas Biver, a vizsgálat vezetője, a Párizsi Obszervatórium munkatársa. A szakértő és kollégái összesen 21 különböző szerves molekulát azonosítottakaz üstökös csóvájában, köztük a már említett etanolt, és egy egyszerű cukrot, a glikolaldehidet is.

Az üstökösök összetétele azért izgatja rendkívüli módon a kutatókat, mivel ezek az égitestek a Naprendszer korai időszakából megőrződött fagyott anyagmintáknak tekinthetők, így fontos információkkal szolgálhatnak azzal kapcsolatban, hogy pontosan milyen molekulák voltak jelen rendszerünk formálódása idején. Ezek az égitestek többnyire a Naptól nagyon távol, hidegben és sötétben keringenek, időnként azonban a gravitációs kölcsönhatások nyomán egy-egy képviselőjük letér eredeti pályájáról, és megindul a Naprendszer belseje felé, ahol aztán csillagunk melege anyagot párologtat el felszínéről.

A szakértők által tanulmányozott üstökös a Hale-Bopp 1997-es látogatása óta az egyik legfényesebb és legaktívabb kométa volt az égen. A Lovejoy 2015. január 30-án közelítette meg legjobban a Napot, és ekkor másodpercenként 20 tonna víz távozott magjából. A szakértők egy 30 méteres spanyolországi távcsővel tanulmányozták az üstökösmag légkörének összetételét az égitest legaktívabb időszakában. Ahogy ugyanis a Nap sugarai elérik a kóma és a csóva molekuláit, azok specifikus frekvenciákon fénylenek fel a mikrohullámú tartományban, így pontosan megállapítható, hogy milyen molekulákról van szó.

A csapat a távcső detektorai révén így képes volt nagy pontossággal felmérni, hogy milyen molekulák vannak jelen az üstökösmag körül, és ezek mennyisége hogyan alakul az idő előrehaladtával. „Az eredmények kétségkívül alátámasztják azt az elméletet, amely szerint az üstökösök nagyon komplex molekulákat hordoznak” ‒ mondja Stefanie Milam, a NASA kutatója, Biver csapatának egyik tagja.

Amikor a Késői Nagy Bombázás időszakában és azt megelőzően üstökösök és aszteroidák csapódtak be a Földbe, és kialakultak az első óceánok, ezekben nem csak olyan egyszerű molekulák voltak jelen, mint a víz, a szén-monoxid vagy a nitrogén, hanem a felszínt elérő égitestekkel cukrok, aminosavak és más molekulák is gazdagították azt a környezetet, amelyben az élet kialakult. Ilyen háttérrel pedig sokkal gyorsabban létrejöhettek az első élőlények, mint ha 2‒3 atomos molekulákból, gyakorlatilag nulláról kellett volna kezdeni az építkezést, folytatja a szakértő.

Ezt az is megerősítheti, hogy az Európai Űrügynökség Philae nevű landolóegysége 16 szerves anyagot azonosított a 67P/Csurjumov‒Geraszimenko-üstökös kómájában, miközben leereszkedett az üstökösmag felszínére. A vizsgálatok alapján ezen molekulák közt több olyan is akad, amely az aminosavak, a nukleotid bázisok és az összetettebb cukrok építőelemeinek tekinthető.

A csillagászok úgy vélik, hogy az üstökösökben valószínűleg annak a por- és gázfelhőnek az anyaga őrződött meg, amelyből a Naprendszer kialakult. Ezek a felhők a jelenleg elfogadott teóriák szerint haldokló csillagokról ledobódott rétegekből származnak, és bennük akkor kezd egy új csillag és bolygórendszer kialakulni, ha valamilyen külső hatásra a felhő anyaga elkezd összehúzódni, és nagyobb csomókba összeállni. A felhőkben számtalan porszemcse található, amelyekre fagyott szén-dioxid, víz és más anyagok rakódnak le. A külső sugárzás hatására ezeken a piciny szemcséken kémiai reakciók indulhatnak be, amelyek összetett szerves molekulákat eredményezhetnek.

Ezek a jeges szemcsék a szakértők szerint gyakorlatilag változatlanul őrződtek meg a rendszer keletkezése óta eltelt idő nagy részét a Naptól nagyon távol töltő égitestek anyagában, amelyekből annak idején több is becsapódott a fiatal Földbe. „A következő lépés annak kiderítése lesz, hogy a detektált szerves molekulák valóban a Naprendszer anyagát adó anyagfelhőből származnak-e, vagy pedig később, már a protoplanetáris korongban, esetleg ezt követően keletkeztek” ‒ mondja Dominique Bockelée-Morvan, a Párizsi Obszervatórium munkatársa.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward