A koncepciónak mérnöki és egészségügyi területen is lehet haszna, hiszen a precízen hangolt hullámokkal meglepően pontosan lehet építkezni fizikai érintkezés nélkül is. A fejlesztés Asier Marzo és társai munkája: az általuk létrehozott, LeviPrint elnevezésű rendszer egy robotkar révén generál specifikus hanghullámokat. A kar mozgatása és a hanghullámok által lehetségessé válik, hogy a kar úgy „hordozzon” és építsen össze objektumokat, hogy azokhoz fizikailag nem ér hozzá.
A rendszer képes lebegtetni, forgatni és mozgatni a ragasztó- vagy műgyantacseppeket, illetve az apró rudakat, és ezeket összetett struktúrákba rögzíti össze. A ragasztó gyakorlatilag azonnal megszilárdítható ultraibolya fénnyel, ahogy a műgyanta is, így a rendszer sok szempontból hasonlóan működik, mint egy 3D nyomtató.
Az ilyen nyomtatókhoz képest azonban számos előnye van: egyrészt nagyon sokféle anyaggal lehet dolgozni vele, másrészt a használható halmazállapotok és hőmérsékletek is változatosak, hiszen folyadékokkal, porral, darabos anyagokkal, forró vagy hideg anyagokkal, de akár veszélyes összetevőkkel is jól boldogul. A prototípus negyven kilohertzes hanghullámokkal működik, és a legnagyobb objektum, amit sikerrel mozgattak vele, egy nyolc centiméteres, balsafa anyagú rúd volt.
Marzo elmondása szerint a fejlesztésnek többféle területen lehet haszna, hiszen a hanghullámok a folyadékokban is terjednek, így például az emberi testen belül vagy folyadékkal teli terekben is lehetséges lehet vele tárgyakat manipulálni és/vagy összeépíteni. Első próbálkozásokként persze sokkal egyszerűbb használatra gondol a szakértő, szerinte a megoldással például mikroszkopikus kamerákat lehetne mozgatni a testen belül, vagy gyógyszereket juttatni a kívánt helyekre, de akár a sebészetben is lehetne hasznosítani az akusztikus levitációs manipulálást.
