Először találtak az Éta Carinaehez hasonló csillagokat

A gigantikus, heves kitöréseket produkáló égitestek kulcsszerepet játszanak anyagalaxisuk nehezebb elemekkel való ellátásában.

Először találtak az Éta Carinaehez hasonló csillagokat

A déli égbolton látható Éta Carinae nem is olyan régen néhány napra az egyik legfényesebb Földről látszó csillaggá vált, és a Tejútrendszer egyik legnagyobb abszolút fényességű égitestje. Az objektum, amely valójában egy kettőscsillag, a 19. század közepén hatalmas és nagyon látványos kitörést produkált, amelynek során legalább 10 naptömegnyi anyagot dobott le magáról. A kettős rendszert egy gázból és porból álló, egyre táguló buborék, az Éta Carinae-köd veszi körül, amelyhez hasonlót nem ismerünk galaxisunkban. A Spitzer és a Hubble űrtávcsöveknek köszönhetően a szakértők azonban nemrégiben öt olyan objektumot is azonosítottak, amely ugyan más csillagrendszerekben található, de nagyon hasonlít az Éta Carinaehez.

Rendkívül ritka, gigantikus csillagokról van szó, amelyek kulcsszerepet játszanak saját galaxisuk kémiai és fizikai evolúciójának alakításában, mondja Rubab Khan, a NASA Goddard Űrrepülő Központjának kutatója, a vizsgálat vezetője. Ezek az égitestek heves kitöréseik során rengeteg különböző kémiai elemet dobnak ki magukból, majd amikor életük végére érnek, és szupernóvákká alakulnak, még több nehéz elemmel bombázzák környezetüket, nyersanyagot biztosítva a következő generáció csillagai és bolygói számára.

A Földtől 7500 fényévnyire található Éta Carinae nagyjából 5 milliószor fényesebb a Napnál, és két nagytömegű csillagból áll, amelyek 5,5 földi év alatt kerülik meg egymást. A csillagászok becslései szerint a rendszer nagyobbik tagja 90, a kisebbik nagyjából 30 naptömeget tehet ki. A kettős az elmúlt évtizedek során gyakorlatilag az egyetlen olyan rendszer volt, amelyen a szakértők tanulmányozni tudták a legnagyobb tömegű csillagok viselkedését. Ezen szeretett volna változtatni Khan kutatócsoportja, amelynek tagjai hasonló, távolabbra eső objektumok megtalálását tűzték ki célul.

A szakértők biztosak voltak abban, hogy az univerzum más részein is léteznek hasonló csillagok, de azt is tudták, hogy ezeket ritkaságuk, és rövidéletű felfényléseik miatt nagyon nehéz lesz megtalálni. A kutatócsoport tagjai először is meghatároztak egy optikai és infravörös „ujjlenyomatot”, vagyis egy olyan sugárzási profilt, amilyet az Éta Carinae ikertestvéreitől várnának.

Ezen csillagok körül a kibocsátott gáz hatására por képződik, amely elnyeli az égitest ultraibolya és látható sugárzását, majd ezt az energiát az infravörös tartomány középső részein, hő formájában sugározza ki. Az infravörös tartományban vizsgálódó Spitzerrel tehát ezt a sugárzást keresték a szakértők, miközben azt is nézték, hogy a látható tartományban látó Hubble-lel vizsgálva a szóba jöhető csillagok mutatnak-e az infravörös sugárzás erősödésével párhuzamos halványodást.

M83, avagy a Déli Szélkerék-galaxis

A kutatás első, 2012‒2014 során lezajlott szakaszában egyetlen Éta-ikertestvért sem sikerült azonosítani, a vizsgálatok közepette azonban a szakértők ráakadtak egy tudományosan szintén nagyon érdekes, alacsonyabb tömegű, kevésbé fényes csillagosztályra. A második szakasz aztán meghoztaaz első tényleges eredményeket is, hiszen a csapat összesen öt Éta Carinaehez hasonló objektumot azonosított. Ezek közül kettő az M83 galaxisban, 15 millió fényévnyire található, egy-egy pedig az NGC 6946, az M101 és az M51 csillagrendszerekben, 18‒26 millió fényévnyire van.

A fellelt objektumok mindegyike olyan látható és infravörös sugárzási profillal rendelkezik, mint az Éta Carinae, vagyis a mérések alapján úgy tűnik, hogy ezek nagy tömegű csillagok lehetnek, amelyek legalább 10 naptömegnyi gázba és porba burkolóznak. A szakértők a következő időszakban a felfedezett csillagok különböző tulajdonságait igyekeznek majd meghatározni, bár ezek alaposabb vizsgálatára csak a 2018-ban fellőni tervezett James Webb űrtávcső lesz alkalmas. Ennek a teleszkópnak az infravörös tartomány középső részét vizsgáló műszere (MIRI) ugyanis tízszer jobb felbontású, mint a Spitzer hasonló rendszere, és a legnagyobb érzékenységet pont abban a tartományban mutatja, amelyben az Éta-ikrek a feltevések szerint a legintenzívebben sugároznak.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward