A nádirigó vándorlása lenyűgöző: a madárka mindössze feleannyit nyom, mint egy golflabda, de minden évben kétszer 7000 kilométert tesz meg Észak-Európa és Afrika Szahara alatti része közt. Hogy hogyan képes ennyire hosszan a levegőben maradni, azzal kapcsolatban új érdekességeket tárt fel egy kutatás: a vizsgálatok szerint a madarak nagyon magasra emelkednek menet közben. Akár 6000 méter magasra is felszállnak, ami háromszorosa megszokott repülési magasságuknak.

Több mint 4000 olyan madárfajt ismerünk, amely nagy távolságokat tesz meg minden évben. És bár a nagyobb testű madarak esetében a kutatók egyre jobban tudják követni a költöző állatokat, a pici énekes madarakat jóval nehezebb nyomkövetővel ellátni. Sissel Sjöberg és Dennis Hasselquist, a Lund Egyetem kutatói azonban kitaláltak egy működő megoldást, amely – legalábbis egy bizonyos méret fölött – beválhat.

A szakértők apró hátizsákokkal láttak el nádirigókat, amelyek apró méretükkel is a nagyobb testű énekes madarak közé tartoznak. A fajnak egy nagy populációja költ a Lund Egyetem közelében egy tónál, így a helyi kutatók több mint 40 éve vizsgálják a madarak viselkedését. Ennek során több nyomkövető technológiát is kidolgoztak a nádirigók monitorozására.

Sjöberg és Hasselquist ezekre a módszerekre építve látta el adatrögzítőkkel a madarakat. A kis hátizsákok azt rögzítették, hogy mikor és hol milyen magasra emelkednek a nádirigók. Összesen 63 példány kapott hátizsákot, és 14 madártól sikerült értékelhető adatokat beszerezni. Ahogy a kutatók várták, a költöző madarak elsősorban éjszaka repültek, és nappal aludtak. Ha azonban nagy vízfelület vagy sivatag fölé értek, a legtöbb madár nappal is folytatta útját, olykor 32 óráig is a levegőben maradva. A madarak ráadásul a szokásos 2000 méternél sokkal magasabbra emelkedtek ilyenkor, olykor a 6000 métert is elérték.

Az indiai ludak 8000 méter magasra is felmerészkednek a Himalája felett, ezt ugyan a nádirigók nem érik el, de a 6000 méter több mint lenyűgöző magasság. Mostanáig senki se gondolta, hogy az énekes madarak bármelyike képes lehet megmaradni ebben a magasságban, ahol a levegő ritka, a hőmérséklet pedig fagypont alatt van. A nádirigók ennek ellenére az adatok alapján egészen könnyedén veszik ezt az akadályt is.

A nádirigónak, ahogy a legtöbb költöző énekes madárnak, relatíve nagy méretű a szíve és a légzsákjai is nagyok, így hatékonyan tudja ellátni oxigénnel szervezetét. A nagy magasságú repülés közben valószínűleg a keményen dolgozó izmok tartják melegen a madarat, mondja Sjöberg.

A hidegebb levegő egyébként valószínűleg kifejezetten vonzóvá teszi a magas légrétegeket, véli a kutató. Amikor a Nap felkel, alacsonyabb magasságban a levegő hamar felmelegszik, különösen a Szahara felett. Ez az oka annak, hogy a legtöbb költöző madár éjszaka repül. A nádirigók azonban az eredmények alapján találtak egy másik módot a hűtésre, extrém magasra szállnak, így nappal is tudnak haladni.