Május 20-án, 96 éves korában elhunyt Eugene Polley, akinek legismertebb találmánya örökre megváltoztatta az emberiség tévénézési szokásait. Az első vezeték nélküli távirányító megalkotójának halálhírét egykori munkaadója, a Zenith Electronics Corporation jelentette be.
Polley a Zenith raktárában kezdte pályafutását, majd egyre magasabbra emelkedett a mérnöki ranglétrán, míg végül 1955-ben elkészült a fő művének tekintett Flash-Matic. Az elsőre leginkább egy hajszárító és egy zseblámpa szerelemgyerekének tűnő távirányító lehetőséget adott arra, hogy a néző kényelmes karosszékéből vezérelje a csatornákat és a hangerőt. Ez pedig korszakalkotó gondolatnak bizonyult. Polley maga egy 2002-es interjúban csak a vízöblítéses vécé civilizációs hatásaival találta összehasonlíthatónak távirányítója jelentőségét.
A szakember pályafutásának 47 éve alatt összesen 18 szabadalmat jelentett be, dolgozott többek közt az autórádió, a DVD, valamint a Blu-ray előfutáraként emlegetett VCD fejlesztésén is.
A Flash-Matic kifejlesztéséért egyébként ezer dolláros jutalomban részesítették a feltalálót a Zenith vezetői. A készülék sikerét rövidesen túlszárnyalta a távirányító hatékonyabb és jobban eladható változata, amelyet Polley egyik kollégája, Robert Adler fejlesztett ki. A távirányító eredeti ötletadójának nevét pedig rövidesen elfelejtette a nagyközönség.
Polley 1915. november 29-én született Chicagóban, és felnőve mérnöki tanulmányokat folytatott, de anyagi okok miatt nem tudott diplomát szerezni. Helyette a Zenith Radio Company raktárában kezdett dolgozni 40 centes órabérért. Jó érzéke volt a műszaki dolgokhoz, így lassan bedolgozta magát a mérnöki csapatba.
A második világháború alatt az Egyesült Államok katonaságában gyújtószerkezeteken és radarok fejlesztésén dolgozott. A háború után megkezdődött a tévék rohamos elterjedése az amerikai otthonokban. Eugene F. McDonald, a Zenith akkori elnöke is az új technológia nagy rajongója volt, ugyanakkor meggyőződése volt, hogy a tömegek fel fognak lázadni a tévében adott reklámok nagy mennyisége miatt. Ennek megakadályozására egy olyan eszközt akart a tévénézők kezébe adni, amellyel a kényelem feladása nélkül kontrollálhatják a nemkívánatos tartalmakat. Kiadta tehát az utasítást a cég mérnökeinek, hogy találjanak megoldást a problémára.
Az első távirányító, amely a beszédes Lazy Bones nevet kapta, 1950-ben került piacra. Ez még egy kábellel volt a tévékészülékhez rögzítve, ami időnként kényelmetlenné tette használatát. Ezt követően jött Polley és a Flash-Matic. A vezeték nélküli távirányító egy láthatófény-sugarat bocsátott ki magából, amelyet a kompatibilis tévékészülék megfelelő részére kellett irányítani. Ezen tévék képernyőinek sarkaiba fotocellákat telepítettek, amelyek különböző funkciókkal bírtak. Az egyik sarokba lőve a készülék feljebb ugrott egy csatornával, a másikat használva lejjebb, a harmadik sarok fotocellája elnémította vagy visszahozta a hangot, a negyedik sarokba „lőve” pedig ki- és bekapcsolhatta a felhasználó a készüléket.
Forgalmazásának egyetlen éve alatt 30 ezer Flash-Matic kelt el, így méltán volt népszerűnek nevezhető a termék. Akadtak persze problémák: a rendszer a látható fény tartományára volt érzékeny, így a besütő nap gyakran megzavarta a fotocellákat, és spontán csatornaváltásokat indukált. A másik gond az volt, hogy a tévénézőknek gondot okozott annak megjegyzése, hogy melyik sarok milyen funkciót irányít.
Adler távirányítója a fénysugarat ultrahangra cserélte. A Space Command néven bevezetésre kerülő termék nagyfrekvenciás hangrezgéseket adott ki, és különböző frekvenciák vezérelték az eltérő funkciókat. Időnként ennél is bezavartak a külső hangok (pl. kulcs- és pénzcsörgés), de az új készülék elegendő előnnyel rendelkezett ahhoz, hogy elődjét 1956-ban kivonják a forgalomból.
A Space Command a nyolcvanas évek elejéig, az infravörös tartományban működő távirányítók elterjedéséig uralta a piacot. Összesen több mint 9 millió példányt adtak el belőle. Adler 2007-ben hunyt el, és a Zenith őt és Polley-t közösen tartja a vezeték nélküli távirányító feltalálóinak. Polley ezzel egyáltalán nem értett egyet. Ahogy a 2002-ben vele készült interjúban fogalmazott: „Az az apa, aki jelen van a fogantatás pillanatában.” Ez pedig ‒ ha vezeték nélküli távirányítóról van szó ‒ kétségkívül Eugene Polley.
