ÉLET UTÁN FOG KUTATNI A NASA KÖVETKEZŐ MARSJÁRÓJA

@sensorprime

1. Értelmes élet meg romok nincsennek, már rég megtaláltuk volna ha lenne. És nem 200 év múlva akarunk odamenni, hanem még ebben az évtizedben.
2. Egy kis kosztól nem lesz ott élővilág, ahhoz legjobb esetben is sok millió évre lenne szükség. A gravitáció pedig nem olyan gyenge, és a lényeges mutációkhoz is sok-sok generációra lenne szükség. Ha meg mégis probléma a gravitáció, meg lehet oldani. Az űrben egy fogó hengerrel lehet gravitációt szimulálni, ez már közismert, és ugyanez működik a Mars felszínén is, csak figyelembe kell venni a már meglevő gravitációt. Egy forgó fejre állított csonka kúp kell, ha megfelelő szögben áll az oldala, és megfelelő sebességgel forog, akkor a belsejében állva pont a normális földi gravitáció hat rád a padlóra merőlegesen. Persze nem egyszerű mérnöki kihívás megépíteni, pláne a Marson, de meg tudjuk csinálni, ha van rá erőforrás. És valószínűleg elég csak napi pár órát benne tölteni, hogy ellensúlyozza az alacsony gravitáció hatásait, így nem is kell túl nagynak lennie, csak annyira, hogy a Coriolis-erő hatása minimális legyen.

@Crytek01  Az űrkutatásra költött pénz nem égetés. Ezzel a pénzel embereknek adsz fizetést, iparágakat támogatsz, technológiák és szabadalmak születésének adsz esélyt. Az odaköltött pénz hozzájárul a GDP-hez és még költségvetési bevételt is generál. 

Ha nem áldozunk az űrkutatásra, akkor soha nem llesznek kolóniák az űrben, ezzel pedig folyamatosan nő az esélye annak, hogy az emberiség kihal, vagy létszámának töredéke marad életben egy kataklizma után. Tektonikus katasztrófa ( Yellowstone időszerű pl) , óriás aszteroida (volt rá példa, lesz rá példa),  járvány (épp aktuális, de ennél lehet akár durvább is), nukleáris háború ( egyre populistább vezérek, egyre több nemzet az atomklubban), és szerintem van még lehetőség a pusztulásra.

@Crytek01  Hátha találnak majd olyan aminosavakat amik egy dns/rns részei lehettek... És hátha eltérnek az ismertktől. Vagy még meglepőbb, ha ugyanolyanok.

@Radon A nem hibátlan/tökéletes csíramentesítéses aggodalmak viszonylag régóta kísérik a bolygókutatást. Kicsit olyan ez, mint az hogy egy antibakteriális szappan vagy tisztítószer a ismert baktériumok és vírusok 99,9 százalékát elpusztítja, viszont ugyebár marad 0,1% ami százezres/milliós kolónia lehet, plusz vannak a számunkra ismeretlen mikroorganizmusok. Vannak extremitásokat jól tűrő mikrobák, illetve összetett(ebb) életformák (az "átmeneti" kategóriában a medveállatka, aztán a gombák, rovarok közül a csótányok) amik egész strapabírók. Ezek elvben, illetve bizonyos körülmények fennállása mellett biztosan életképesek maradnak akár az űr vagy egy másik bolygó környezeti viszonyai közt is.

A medveállatkás kísérletek már egy ideje folynak (jól bírják a sugárzást, víz hiányában "hibernálják" magukat, kis fenntartással szinte bármin elélnek, oxigénhiányt viselik, stb.), de az ő szupererejük sem korlátlan. Az aerob mikrobiális létformák az űrben és a Marson nyilván kisenek, de az anaerob mikrobáknak van esélye, nem is kevés (ezért is keresünk lényegében "maradványéletet" a Marson). Az ISS-en folytatott számos kísérlet alapvetően kontrollált körülmények között, maximum kiejtéssel (bizonyos létfeltételek megvonása mellett) történt, melyek közül a zordabbak a héjon kívül lettek lefolytatva az "utazhatnak-e mikrobiális létformák a meteorok/üstökösök/kisbolygók felszínén/mélyén?" témakört körüljárva. Az eredmények elvi lehetőséget nyitva hagytak, ami az univerzum mérete miatt tekinthető esélynek, de attól még a "lényegében nem lehetséges" kategóriát esőrítik.

Persze a mikrobák alapból igénytelen valamik, jól bírják a nyomásviszonyok változását, a környezet pH-értékének változását, a vízhiányt, a különféle sugárzásokat viszonylag széles tűréssel, a nagyon alacsony illetve egy bizonyos pontig a magas hőmésrékletet. A legtöbb ilyen körülmény változáskor leginkább az időtényező változott (meddig élik túl?), amit viszont minden földi és űrbéli kísérlet igazolt, az az hogy egy adott hőmérséklet felett nincs olyan létforma ami ne pusztulna el (ebben egyébként bizonyos gombafajok jobban szerepeltek a mikrobáknál, de azoknak meg kell a nedvesség).

Ezen kísérletek hatására mozdult el a tudomány a különféle vegyi gyökök, aminosavak és hasonlók irányába, amik leginkább kötött formában nem életként, de az élet magjaként, annak alkotóelemeiként utazhatnak az űrön át, bolygók, csillagok között úgy hogy kitettségük nagyságrendekkel alacsonyabb az élő létformáknál.

Persze a Mars esetében egyáltalán nem kizárható, hogy képes az élet bizonyos formái számára ha nem is ideális de viselhető körülméyneket biztosítani, ugyanakkor jelenleg ez egy iszonyatosan alacsony valószínűségű valami, és több tekintetben is úgy tűnik, hogy egy az űrbe küldött űreszköz felületének réseiben nagyobb eséllyel él túl egy mikroba, mintha a Marsra juttatnánk mert bár a körülmények nem jobbak semmivel, de kevésbé veszélyesek...

Jelen pillanatban az Europa illetve az Encleadus esélyesebb arra, hogy életet tartson el mint a Mars, ami elég fura, de valahol teljesen értelemszerű ismerve ezen holdak viszonyait.