Élet az üstökösön?

Két brit csillagász szerint egysejtűek lakhatják a Rosetta üstökösét, a szakértők többsége szerint azonban ez nagyon kevéssé valószínű.

Élet az üstökösön?

1. oldal

Két kutató azzal az elképzeléssel állt elő hétfőn a brit Királyi Csillagászati Társaság walesi konferenciáján, hogy a 67P/Csurjumov−Geraszimenko-üstökös gazdag mikrobiális életnek adhat otthont. A teóriával több probléma is akad, de lássuk először, hogy mit is állítanak a csillagászok. Chandra Wickramasinghe, a Buckingham Asztrobiológiai Központ igazgatója és Max Wallis, a Cardiffi Egyetem kutatója szerint az üstökösmag felszínét borító, fekete színű, szerves anyagokban gazdag szénkéreg jelenlétét a legkönnyebben úgy lehet megmagyarázni, ha élő mikroorganizmusok létezését feltételezik a jeges felszín alatt. Elmondásuk szerint továbbá a tavaly augusztus óta az égitest körül keringő Rosetta űrszonda vírusrészecskékre emlékeztető anyagdarabokat is detektált az üstökös anyagában.

Mivel sem a Rosetta, sem az üstökösre novemberben leszállt Philae nincs felszerelve olyan eszközökkel, amelyekkel közvetlenül tudna az élet nyomai után kutatni, csak közvetett bizonyítékok állnak a szakértők rendelkezésére. Wickramasinghe azonban úgy véli, hogy sokkal nyitottabbnak kellene lenni arra a lehetőségre, hogy élet lehet az univerzum más részein, így akár ezen az üstökösön is. „Ötszáz évvel ezelőtt szinte képtelenség volt elhitetni az emberekkel, hogy a Föld nem a világegyetem központja. Ami az élet kutatását és a biológiát illeti, ezen tudományok a kopernikuszi fordulat után is Föld-központúak maradtak. Ez a szemlélet annyira mélyen beleivódott a tudományos köztudatba, hogy nagyon sok bizonyítékra lesz szükség megváltoztatásához” – mondja a kutató.

Wickramasinghe, aki 15 évvel ezelőtt maga is részt vett a Rosetta-küldetés előkészítésében, szakmai körökben szélsőséges, sokak szerint képtelen elméleteiről híres, amelyek többnyire a Földön kívüli élőlényekkel kapcsolatosak. A kutató korábban például azt állította, hogy a SARS-vírus az űrből érkezett bolygónkra, állítólagos algákat azonosított több meteoritban, illetve hogy a dél-indiai Kerala tartományban 2001-ben lehullott vörös esőt is a Földön kívülről származó mikrobák okozták. A kutató a pánspermia elmélet egyik legnagyobb kortárs támogatója, vagyis úgy véli, hogy az élet csírái egysejtűek, illetve vírusok formájában mindenütt jelen vannak a világegyetemben, és a bolygókra üstökösök és meteorok révén jutnak el, idővel benépesítve az érintett égitesteket.

Ebbe az elképzelésbe illeszkedik bele Wickramasinghe és Wallis véleménye szerint a Csurjumov−Geraszimenko is, amelyet extrémofil mikrobák lakhatnak, vagyis olyan egysejtűek, amelyek a Föld legszélsőségesebb régióiban is képesek megélni. A kutatók számítógépes szimulációkkal demonstrálták, hogy az égitest vizes régióiban ezek az élőlények akár még jobban is érezhetik magukat, mint a Föld leghidegebb élőhelyein, mivel a fagyálló sókat tartalmazó mikrobák korábbi kutatások szerint akár −40 °C-on is aktívak tudnak maradni, és az üstökösön legalább szerves molekulákban gazdag környezetben élhetnek.

Wickramasinghe szerint az üstökösről begyűjtött adatok arra utalnak, hogy mikroorganizmusok léteznek az égitesten, és ezek felelősek a jeges struktúrák létrejöttéért, az aromás szénhidrogének jelenlétéért, illetve a mag rendkívül sötét és kemény felszínéért. „Ezeket a jellegzetességeket nagyon nehezen lehetne prebiotikus vegyi folyamatokkal megmagyarázni. A sötét anyag folyamatosan pótlódik, ahogy a Nap melege eltünteti, így valami nagy sebességgel és mennyiségben állíthatja elő azt” – mondja a kutató.

Az elképzeléssel az a legnagyobb bökkenő, hogy a szakértők legerősebbnek tartott érve, amely szerint az üstökös felszínét borító szénrétegek a legegyszerűbben élőlények közreműködésével jöhettek létre, egyszerűen nem igaz. Ahogy Chris Lee fizikokémikus az Ars Technica nevű oldalon kifejti, az anyagok jelenléte egyszerű felületkémiai folyamatokkal megmagyarázható. „Hogy őszinte legyek, nagyon keveset tudok a csillagászatról. […] Abban viszont otthon vagyok, hogy a szén hogyan nő a felületeken” – írja a kutató.

2. oldal

A felületkémiai kutatások zöme nem igazán hasonlít a hagyományos értelemben vett, kémcsöves kémiai vizsgálatokhoz. A kutatók általában vákuumban dolgoznak, és azt vizsgálják, hogy az ionizáló sugárzás milyen kémiai folyamatokat indít be a különféle felületeken. „Egy dolgot mindenki nagyon hamar megtanul ezen kísérletek során: ha nem állnak fenn erősen oxidatív körülmények – vagyis nincs jelen nagyobb mennyiségű víz vagy oxigén a felület felett −, mindig lerakódik egy szénréteg” – írja Lee. „Van, hogy éppen ezt tanulmányozzuk, a legtöbb esetben azonban csak bosszúságot okoz.”

A probléma régóta ismert, és nem csak a célzottan felületkémiával foglalkozók körében. Mind az elektronmikroszkópokkal dolgozók, mind a részecskegyorsítókkal vizsgálódók gyakran szembesülnek a szénlerakódás nyűgével. Ez akkora problémát jelent, hogy a legújabb elektronmikroszkópokon már eleve úgy alakítják ki, hogy ha már egyszer kialakul rajtuk a szénréteg, az minél kedvezőbb szerkezetű legyen. A melléktermékként keletkező szénrétegek egyik legnagyobb problémája ugyanis, hogy nagyon változatos jellegűek.

Az elektronmikroszkópokban például többnyire grafit formájában halmozódik fel a szén, ami azért problémás, mert nem rendezett szerkezetű és átlátszatlan. Ha viszont a körülmények megfelelőek, a szénréteg sokkal kedvezőbb formájú is lehet, például átlátszó és rugalmas, mint egy műanyag lap, vagy kemény, víztiszta és tartós, mint a gyémánt. Más szavakkal, ha kellő mennyiségű idő, energia és megfelelő hozzávalók (egyszerű szerves molekulák, víz) állnak rendelkezésre, a szén összes allotróp módosulata kihozható egy felületből.

A másik dolog ezekkel a rétegekkel kapcsolatban, folytatja Lee, hogy nagyon dinamikusak: azok a folyamatok, amelyek létrehozták a szenet, meg is semmisítik azt. Ebben a helyzetben pedig semmi meglepő nincs abban, hogy egy ionizáló sugárzásnak kitett, igen változó körülmények közt mozgó felületen igen vegyes összetételű szénréteg található. A Csurjumov−Geraszimenko a Nap felé közeledve ideális terepet jelent a szénlerakódásra. A Naprendszeren áthaladva az égitest rengeteg szerves molekulát gyűjtött össze, mivel felszíne pályája nagy részén meglehetősen hideg, és a vele ütköző molekulák többnyire megragadnak rajta. Az üstökös tehát menet közben összeszedhette mindazon anyagokat, amelyek az egyszerű kémiai folyamatokhoz szükségesek.

Ahogy az égitest megközelíti a Napot, felszíne egyre melegebb lesz. Ennek nyomán az üstökösmagot borító szénhidrogének a gyakorlatilag nem létezőnek tekinthető légkörben egyre mozgékonyabbá válnak. Ezzel párhuzamosan a napközelségig az ionizáló sugárzás intenzitása is egyre növekszik, ami azt jelenti, hogy a laborban megfigyelt szénlerakódás ezekben a hónapokban gőzerővel zajlik az égitest felszínén is. Mindez pedig a már említett okok miatt egy olyannyira reaktív keverékben és változatos körülmények közt folyik, hogy gyakorlatilag a szén minden elképzelhető szerkezeti formája létrejöhet és létre is fog jönni a felszínen.

Ezek a struktúrák azonban nem fognak sokáig megmaradni, mivel rövidesen más folyamatok veszik át a domináns szerepet az égitesten. Valószínűsíthető, hogy mire az üstökös túlesik a napközelségen, és ismét hidegebb régiók felé veszi az irányt, addigra a felszínén található szén nagy része leég róla, hogy aztán a következő körben újrakezdődjön az egész folyamat. Életről tehát nagyon korai és elhamarkodott lenne beszélni, ami a Csurjumov−Geraszimenkót illeti, írja Lee, hiszen jelenleg csak annyit tudunk biztosan, hogy furcsa széncsomók borítják a víznyelőszerű mélyedésekkel tarkított, és egyre nagyobb aktivitást mutató égitest felszínét.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward