A felhők marsi jelenléte azért érdekes, mert a földinél százszor ritkább légkörben ezek formálódása ritkának számít. Ha vannak ilyenek, ezek többnyire az egyenlítő környékén jelennek meg a leghidegebb hónapokban. A kutatók két évvel ezelőtt észlelték, hogy a felhők a vártnál korábban bukkantak fel, így most készen álltak ezek idejekorán való felszíni detektálására.
A Curiositynek pedig sikerült is lencsevégre kapni az éjszakai világító felhőket, amelyek jégkristályokból állnak, és azért látszódnak, mert jellegzetesen szórják a horizont mögött éppen eltűnt nap fényét. A helyenként színeket is mutató felhők kapcsán már több érdekesség is kiderült. Például ezek magasabban vannak, mint a tipikus marsi felhők, amelyek 60 kilométeres magasság körül formálódnak és főként vízjégből állnak. A most fotózott világító felhők valószínűleg fagyott szén-dioxidból épülnek fel.
A Curiosity fekete-fehér fotókat is készített a felhőkről, amelyeken jobban látszik a felhők szerkezete, és színes felvételeket is rögzített, amelyeket nagyon látványos „tájképekké” raktak össze a képeket feldolgozó szakértők. A NASA rovere egy másik felhőtípust is elcsípett, amelyet a Földön sarki sztratoszféra-felhőknek neveznek. Ezek a pasztellszínű felhők annak köszönhetik finom színeiket, hogy az őket alkotó részecskék csaknem azonos méretűek.
Ami az egyéb marsi történeseket illeti, a bolygó egy másik területén a Perseverance rover és az Ingenuity nevű drón is folytatta munkáját. Utóbbi hatodik repülése a vártnál kalandosabbra sikerült, és majdnem a meghosszabbított küldetésnek is véget vetett egy hiba miatt. Az Ingenuity a felszállás után szépen 10 méterre emelkedett, majd 150 métert repült délnyugati irányba. Ezen a ponton a tervek szerint délre kellett volna fordulnia, megtenni 10 métert, majd 50 métert repülni északkeleti irányba, végül landolni. Az első szakasz végén azonban a drón váratlanul kaotikusan kezdett repülni, többször előre és hátra billent, és a magasságán is többször változtatott.
Utólag kiderült, hogy 54 másodperccel a felszállás után egy pillanatnyi probléma lépett fel a képtovábbításban, így a navigációs kamera egyik felvétele elveszett, és nem érkezett meg a navigációs rendszerbe. Emiatt az összes későbbi kép rossz időbélyeggel került feldolgozásra, vagyis az egész rendszer elcsúszott, a navigációs algoritmus nem a tényleges helyzethez, hanem az általa aktuálisnak hitt képhez próbálta igazítani a drón pillanatnyi helyzetét, ami rövidesen nagyfokú billegést eredményezett.
Az Ingenuity ennek ellenére túlélte a kalandot, és végül majdnem a teljes tervezett távot is sikerült megtennie, bár nem pontosan ott szállt le, ahol tervezték. A problémát azért sikerült komolyabb gondok nélkül megúszni, mert a repülésirányító rendszer szigorú stabilitási határértékek mentén működik, és akkor sem végez olyan manővereket, amelyek végzetesen instabillá tennék a levegőben, ha más rendszerek ennek szükségességét sugallják.
Vélhetően egy másik biztonsági funkció is fontos volt a sikerhez, mégpedig az, hogy a leszálláskor az Ingenutiy figyelmen kívül hagyja az élő navigációs képeket, és arra koncentrál, hogy vízszintesbe hozva a rotorokat megfelelő pozícióban érje el a felszínt, ami a hatodik repülés végén különösen hasznosnak bizonyult.
A potenciális hibaforrás a NASA mérnökei szerint pont jókor derült ki, hiszen a drón küldetésének mostani részében éppen az a cél, hogy a hasonló sebezhetőségekre fény derüljön, és ezek tanulságait felhasználhassák a következő drónok tervezése során. Az pedig külön öröm, hogy a teljes rendszer kellően robusztusnak bizonyult ahhoz, hogy épségben landoljon a jármű.
Időközben pedig a Marsra nemrég leszállt kínai rover is megkezdte küldetését. A Csu-zsung (Zhurong) legördült a landolóegységről, és már több képet is készített a felszínen.
