Az alapötlet Kozlovszky Miklós, az Óbudai Egyetem Neumann János Informatikai Karán habilitált egyetemi docense és dékánja, az Egyetemi Kutató és Innovációs Központ (EKIK) vezetője nevéhez fűződik. Kozlovszky március első napjaiban kezdett gondolkodni egy olyan lélegeztetőgép létrehozásán, amely alkalmas lehet egyszerre nagyszámú beteg ellátására, áll az egyetem friss sajtóközleményében.
A MassVentil nevű projekthez időközben számos más kutató is csatlakozott, így a Neumann Informatikai Kar és a Bejczy Antal iRobottechnikai Központ kutatói, más magyarországi egyetemek kutatói és hallgatói (többek közt SE EKK DEI, PTE, BME, SZTE), március 22-től pedig az Semmelweis Egyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinikájának orvosai is bekapcsolódtak a fejlesztésbe.
Az első prototípussal március 16-án készültek el a szakértők, ebben még egy házi porszívó szolgált motorként, és azóta több újabb verzió is készült, így például saját motorral, szenzorokkal és az egyes páciensek lélegeztetéséhez fejlesztett szabályozókkal egészült ki a rendszer.
A jelenleg az intenzív osztályokon használt lélegeztetőgépek egy embert képesek ellátni, így minden rászorulónak külön gép kell, amelyekből viszont csak korlátozott számú áll rendelkezésre. A MassVentil ezt a problémát úgy oldaná meg, hogy minden beteghez egy kisebb személyi egység tartozik, amelyen keresztül a saját kezelése külön szabályozható, ezek azonban egy központi be- és kilégzési gázelvezető rendszerre csatlakoznak.
Vagyis ebben a rendszerben egyesítetten történne a be- és kilégzésre alkalmas gázok előállítása, a hőmérséklet, a páratartalom, a nyomás beállítása, és szűrése, valamint több más tényező alapvető meghatározása. Ezek aztán a betegekhez csatlakoztatott alegységben az egyes betegek egyedi igényei szerint tovább finomíthatók lehetnek. A paraméterek automatikusan és manuálisan is változtathatók, a rendszer képes az egyes páciensek légzési ciklusához igazodva működni, és a beteg saját légzésének mértékéhez is igazodik. Ugyanakkor általa egyszerre monitorozható minden lélegeztetett beteg, ami szintén fontos lehet nagyszámú ellátandó páciens esetén.
„A jelenleg használatos lélegeztető gépek esetében a kilélegzett fertőző levegő a közös kórházi légtérbe kerül, így az orvosok fokozott veszélynek vannak kitéve, hiszen folyamatosan magas koncentrációjú vírusokkal szennyezett levegőben dolgoznak. A mi berendezésünk a kilélegzett fertőző levegőt elvezeti a közös légtérből (és szűri is), ezzel lényegesen csökkenti az ápoló személyzet megfertőződésének kockázatát, így biztonságosabban, kisebb stressz mellett végezhetik a munkájukat” – írják a kutatók a projekt honlapján olvasható technikai összefoglalóban.
A koncepció másik nagy előnye, hogy kórházi infrastruktúra nélkül is használható lehet, vagyis akár egy gyorsan felhúzott tábori kórházban is minden szükséges ágyhoz odavezethető a gép. A rendszer moduláris, így a határkapacitás eléréséig bármikor lehetséges új betegeket hozzáadni. A fejlesztők továbbá arra is figyelnek, hogy a koncepció minél többféle levegőbemeneti rendszer esetén használható legyen, vagyis palackokra kötve, a már kiépített kórházi csőrendszerekre csatlakoztatva, vagy kompresszoros ellátórendszerek esetén is működjön.
A projekthez mostanra a mérnökök és orvosok mellett, közgazdászok, újságírók, fizikusok, matematikusok, jogászok, valamint egyre több hallgató is csatlakozott önkéntes alapon. A projekt keretében elért eredményeket a résztvevők szabadon hozzáférhetővé teszik, hogy bárki felhasználhassa azokat a járvány elleni küzdelem során. A csapat jelenleg is várja további résztvevők, többek közt programozók, villamosmérnökök, gyártók, designereket, tesztereket és mások jelentkezését, emellett különböző műszerekre és alkatrészekre is szükségük lenne, amelyek listája szintén a projekt honlapján látható.
