Egyáltalán nincs napi ritmusa egy barlangi halnak

A barlangi vaklazacok számára sosem jelenthetne problémát a gyors időzónaváltás, anyagcseréjük ugyanis napszaktól függetlenül egységes sebességgel működik.

Egyáltalán nincs napi ritmusa egy barlangi halnak

A Föld legtöbb élőlénye a bolygó forgási és keringési ritmusához alkalmazkodva 24 órás ciklusokban éli életét. A baktériumoktól kezdve, a növényeken és a madarakon át, az emberekig az élő szervezetek napjai aktívabb és passzívabb időszakokra bomlanak szét, vagyis az adott fajra jellemző cirkadián ritmusnak megfelelően az anyagcsere hol felgyorsul, hol lelassul a nap folyamán. Ennek a ritmusnak a jellege szoros összefüggésben van a fényviszonyokkal is: a nappal aktív fajok hormon- és idegrendszere a fényviszonyokra reagálva szabályozza az anyagcserét, és hasonlóan van ez az éjjeli élőlényekkel is.

Vannak olyan élőlények, amelyeknél a cirkadián ritmus világosan kirajzolódik, és akadnak olyanok is, amelyek esetében csak nagyon lazán lehet „napi időbeosztásról” beszélni, ami az anyagcsere-folyamatok sebességét illeti. A szakértők azonban nemrégiben felfedeztek egy fajt, amelynek a jelek szerint egyáltalán nincs biológiai órája: a barlangi vaklazac nem rendelkezik cirkadián ritmussal.

Az új-zélandi Damian Moran és kollégái teljesen véletlenül jutottak erre a felfedezésre. Azt vizsgálták, hogy a látás mennyire energiaigényes folyamat, és milyen körülmények között éri meg az élőlényeknek működő látórendszert fenntartani. A barlangi vaklazacok pedig kiválóak ennek tanulmányozására, hiszen míg legközelebbi rokonaik világos, felszíni vizekben élnek, a barlanglakó alfajok örökös sötétségben tengetik napjaikat, és ehhez alkalmazkodva teljesen vakok.

A látás energiamérlegének meghatározásához a szakértők a világosban és a sötétben élő alfajok egyedei közül is begyűjtöttek néhányat, majd egy halak számára kialakított „futópadra” helyezték őket, amelyen folyamatosan árral szemben kellett úszniuk, miközben a kutatók oxigénbevitelüket monitorozták. A kísérletet mindkét vizsgált csoportnál teljes sötétségben, illetve váltakozó napszakokkal is elvégezték.

Az eredmények nagyon meglepőek voltak. Míg a felszíni vizek halai nappal több oxigént vettek fel, éjszaka pedig kevesebbet, a barlanglakók napszaktól függetlenül egyforma mennyiségű oxigént fogyasztottak. A dolog tulajdonképpen logikus, hiszen a felszíni vizekben élő halaknál fontos, hogy akkor legyenek aktívak, amikor képesek meglátni a zsákmányt. Az örök sötétségbe burkolózó barlangi élőhelyeken viszont nincsenek vadászat szempontjából előnyösebb időszakok.

A legtöbb teljes sötétségben élő faj ennek ellenére megőriz valamilyen gyenge cirkadián ritmust, a barlangi vaklazacok viszont teljesen lemondtak erről. Úgy tűnik, hogy ez energetikailag is megéri számukra, mivel állandó sebességű anyagcseréjükkel 24 óra alatt összességében 27 százalékkal kevesebb energiát használnak fel, mint világosban élő rokonaik.

Annak ellenére, hogy ez az első cirkadián ritmus nélküli faj, amelyre ráakadtak, Moran szerint tengerek mélyén bőven akadhatnak hasonló lények. „A földi biomassza túlnyomó része sosem látja meg a Nap fényét” – mondja a szakértő. Ezen fajoknak pedig a világon semmi szükségük arra, hogy a napszakokhoz igazítsák szervezetük működését.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward