Egy új kozmológiai elmélet szerint nem tágul a világegyetem

Egy német elméleti fizikus alternatív magyarázattal állt elő a távoli galaxisok vöröseltolódására: szerinte nem a világegyetem tágul, hanem a benne található dolgok tömege növekszik.

Egy új kozmológiai elmélet szerint nem tágul a világegyetem

A kozmológiai standard modell szerint a világegyetem az ősrobbanás óta gyorsulva tágul, és ez magyarázza a távoli galaxisok színképének vörös tartomány felé tolódását. Ahogy a tér tágul, a fény hullámhossza megnyúlik, amit látható fény esetében vörösebbé válásként érzékelünk. A vöröseltolódás miatt úgy tűnik, mintha a galaxisok távolodnának tőlünk, valójában azonban nem erről van szó, hanem a köztünk lévő tér lesz egyre tágasabb, ami az általános relativitáselmélet értelmében két különböző dolog. Ez tehát jelenleg a legszélesebb körben elfogadott kozmológiai modell, időről időre felbukkannak azonban olyan elképzelések, amelyek másfajta magyarázatot kínálnak az univerzum általunk megfigyelt viselkedésére.

Egy érdekes alternatív modellel állt elő nemrégiben Christof Wetterich, a Heidelbergi Egyetem elméleti fizikusa is, aki szerint nem a világegyetem tágul, hanem a benne található dolgok tömege növekszik. Az arXiv szerverére feltöltött tanulmányt ugyan egyelőre még nem lektorálták, de a Nature szerkesztői több neves szakértőt is megkérdeztek a témával kapcsolatban, és mindegyikük átgondolásra érdemesnek tartja az új elméletet.

Wetterich magyarázata szerint az atomok által kibocsátott fény hullámhossza azok tömegétől is függ: ha egy atom tömege növekszik, az általa kibocsátott foton magasabb energiákra tesz szert, vagyis a kisugárzott fény rövidebb hullámhosszú lesz, azaz a spektrum a kék felé tolódik. Mivel azonban a fény sebessége véges, minél távolabbra tekintünk az univerzumban, annál korábbi állapotokat látunk, vagyis egy távoli galaxis esetében a vörösebb múltba pillantunk vissza, szemben a közelebb található csillagrendszerek kék felé hajló jelenével.

A vöröseltolódás jelenségének újfajta magyarázata egy teljesen másfajta kozmosz képét vetíti elénk. Wetterich modellje nem vonja kétségbe az ősrobbanás megtörténtét, sem az úgynevezett inflációs fázis alatti óriási mértékű tágulást, azonban azt már megkérdőjelezi, hogy a világegyetem a születése pillanatában egy gravitációs szingularitást tartalmazott volna, vagyis hogy kezdetben a sűrűség és a téridő görbülete végtelen volt. További érdekes folyománya az elméletnek, hogy amennyiben a távoli galaxisok vöröseltolódása nem a tér tágulása miatt van, az is elképzelhető, hogy jelenleg egy statikus, vagy egy összehúzódó univerzumban élünk.

Az elmélettel kapcsolatban az egyik nagy probléma, hogy jelenlegi ismereteink szerint nem tesztelhető. A dolgok tömegét ugyanis más tömegekhez viszonyítva állapítjuk meg, ha tehát minden folyamatosan nehezebb lesz, nem fogjuk észrevenni, mert az egymáshoz képest megállapított arányok nem változnak. Wetterich szerint azonban nem is az a lényeg, hogy kísérletileg alátámasztható legyen az általa felvázolt modell. Sokkal fontosabb, hogy gondolkodásra, és új szempontok figyelembevételére késztesse a kozmológusokat, és újra ráébressze a szakértőket, hogy az ősrobbanás és a táguló világegyetem képzete ténylegesen csak egy elméleti modell, amely ugyan jelenleg meglehetősen pontosan leírja, amit a saját szemünkkel és a műszereinkkel tapasztalunk, de ettől még lehetséges, hogy teljesen másképp működik a univerzum.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward