2611 - iPon Black Friday - All-in

1. oldal

Bár a napvilágot 1928. augusztus 7-én, Kanadában meglátó, eredetileg Randall James Hamilton Zwinge névvel született James Randi már tizenhét éves korában csatlakozott egy vándorcirkuszhoz, hogy bűvészként szórakoztassa a nagyérdeműt és pályája során Európa java mellett számos ázsiai országban is megfordult, sosem bírta megszokni, hogy kollégai közül sokan makacsul ragaszkodnak hozzá, hogy természetfeletti hatalommal bírnak. Ezért, miközben a férfi értelemszerűen pályatársai javához hasonlóan gyakran fokozta a hangulatot hatásvadász eszközökkel, sőt, egy időben egy napilap csillagjósaként kereste a kenyerét, többnyire ügyelt arra, hogy senkinek se legyen kétsége afelől, hogy csak egy szórakoztató szemfényvesztővel van dolga. Példája azonban nem volt ragadós és hallatlanul bosszantotta, hogy a különféle spiritiszták, látók, parafenomének, valamint más, magukat mágusnak beállító alakok vele ellentétben ragaszkodnak ahhoz, hogy kunsztjaik letűnt civilizációk rég elporladt testű bölcseitől, idegenektől, vagy egyenesen az Úrtól erednek. Az egyre és egyre frusztráltabb előadóművész végül nem bírta magát tovább türtőztetni, és úgy döntött, hogy hátralévő életét annak szenteli, hogy bebizonyítsa, hogy a csodák nem mások, mint közönséges, de jól tálalt trükkök, amiket egy aprópénzért kuncsorgó utcai illuzionista is könnyűszerrel megcsinál.

Randi tisztában volt vele, hogy ha egyedül vág bele a nagy vállalkozásba, vagy nem fordít elég figyelmet arra, hogy munkáját megfelelően propagálja, okvetlenül bukásra van ítélve, így azon volt, hogy új szövetségeseket szerezzen, és, hogy minél sűrűbben szerepeljen a tévében, illetve az újságok hasábjain. Haragosan kikelt azok ellen, akik varázslókként akartak hírnévre szert tenni, ám egy percre sem hagyta abba a bűvészkedést, hangsúlyozva, hogy nem a szürke hétköznapokat szebbé tevő látványosságok, hanem ezek földöntúli mázzal való beborítása ellen küzd. A nagy fordulópontot 1972 hozta el, mivel ebben az évben egész pályás letámadást indított a kanálhajlítással és más mutatványokkal fellépő Uri Geller ellen. Először imposztornak nevezte, majd, miután összebarátkozott a hallatlan népszerűségnek örvendő The Tonight Show-t vezető, hozzá hasonlóan kétkedő alapállású Johnny Carsonnal, 1973-ban lecsapott. Az adásba meghívott Geller ugyanis csupán a helyszínen szembesült azzal, hogy demonstrálnia kell a tudását, és csúfosan felsült, aminek Randi szerint az volt az oka, hogy nem használhatott preparált kellékeket.

De, annak ellenére, hogy Geller a saját elmondása szerint élete legborzasztóbb perceit élte át, és kizárólag az járt a fejében, hogy visszatér Izraelbe, a kudarcba fulladt demonstráció nem hogy nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, hanem az elszánt leleplező szempontjából egyenesen tragikus következményekkel járt. Hiszen a közvélemény nem elhanyagolható része úgy vélte, az incidens pont, hogy Gellert igazolja. Mivel, ha bűvészkedne, akkor a gyakorlás miatt mindig sikerrel járna, míg a valódi belső képességeknél teljesen hihető egy efféle rövidzárlat. Ráadásul, a férfit szinte azonnal meg is hívták a The Merv Griffin Show-ba, aminek hála, elképesztő médiafigyelmet kapott és karrierje korábban sohasem látott magasságokban szárnyalt. A csalódott Randi azonban ennek ellenére sem adta fel, mert a csel végkimenetele csak megerősítette abban, hogy szüksége van a nyilvánosság erejére. Emiatt amellett, hogy rendületlenül folytatta a fellépéseit, 1976-ban a Gellert szintén sarlatánnak tartó pszichiáterrel, Ray Hymannel és bestselleríró Martin Gardnerrel együtt megalapította a hozzá hasonló gondolkodásúakat tömörítő CSICOP-ot, melynek a filozófus Paul Kurtz mellett Isaac Asimov és Carl Sagan is a tagjai lettek.

Ezután egy ideig apróbb csörtéktől és négy, egy tízezer dolláros díjért küzdő, semmiféle eredményt nem produkáló vízkereső médium próbára tételétől eltekintve eseménytelenek voltak a napjai, ám a nyolcvanas években Randi újfent rendszeresen az újságok címlapján szerepelt. Első komoly sikerét 1981-ben aratta, a telekinetikus adottságaival kérkedő James Allen Hydrick leleplezésével A karatét már-már megszállottan űző, börtönviselt, excentrikus csaló védjegye az volt, hogy „az elméje erejével” lapozott egy telefonkönyvben, holott, mindössze ráfújt annak lapjaira. Így, azt követően, hogy Randi pillesúlyú, a legkisebb légmozgásra is messzire repülő habszivacs-darabkákat szórt szét a vaskos kiadvány körül, a szemfényvesztő felsült, és karrierjéről szőtt álmai jóformán napok alatt szertefoszlottak.

Sőt, hogy Randi győzelme még teljesebb legyen, Hydrick meglepő módon nem sokáig tagadott, hanem, mivel egyre többen szentelték annak idejüket, hogy lerántsák róla a leplet, inkább kitálalt egy Dan Korem nevű oknyomozó riporternek.

2. oldal

Randi az 1989-ben több rendbeli gyermekmolesztálás miatt tizenhét évre ítélt szélhámos lebuktatása után megtáltosodott. 1982-ben egy Uri-trófeának, majd Pigasus-díjnak keresztelt, „kitüntetést” osztott ki. Az innentől kezdve hosszú évtizedeken keresztül mindig április elsején odaítélt „elismeréssel” megpróbálta ráirányítani a figyelmet arra, hogy nem csak az alacsonyabb iskolai végzettségűek, hanem komoly tudósok, zsurnaliszták és döntéshozók is hajlamosak hajmeresztő dolgokat nyilatkozni, vagy teret adni teljes képtelenségeknek. Így egyebek mellett a Pentagont is díjazta, ahol az illetékesek 1981-ben hatmillió dollárt költöttek el arra, hogy kiderítsék, vajon egy fotó elégetésével és némi mágiával megsemmisíthető-e egy szovjet rakéta. Később pedig Dél-Afrika az AIDS legyőzéséhez fokhagymát, citromot és gyökérsört ajánló egészségügyi minisztere, Manto Tshabalala-Msimang, és az imák hatékonyságának tanulmányozására 2,4 millió dollárt költő Templeton Alapítvány is szégyenpadra került.

A férfi azonban természetesen a médiának szóló előadások és akciók mellett a komoly munkát sem hanyagolta el. Legfőbb célpontja a teleevangelistaként, és gyógyítóként irtóztató vagyonra szert tevő, német származású Peter Popoff volt. A karizmatikus és e mellé a szavakat is jól forgató lelkipásztor azzal lopta be magát az elesettek szívébe, hogy elmondása szerint a Szentlélektől érkező sugallatoknak hála, meg tudta mondani, hogy ki milyen bajban is szenved, és egy csapásra visszaadta az egészségüket. Prédikációira emiatt kétségbeesett, nemritkán kezelés nélkül halálos kórokban szenvedő emberek ezrei gyűltek össze, ami hallatlanul felbőszítette Randit, mert a hit hatalmától javulást várók java Popoff kézrátétele után nem járt többet orvoshoz és a gyógyszereit sem szedte. Ráadásul, amennyiben mégis folytatták a hagyományos kezelést és állapotuk javult, hátralévő napjaikért az égi erők közvetítőjének rebegtek hálát. Ezért, mivel a szkeptikus bűvészt 1986-ban a MacArthur alapítvány egy öt év alatt kifizetett, 272,000 dollárra rúgó ösztöndíjjal jutalmazta, hogy a sarlatánok elleni harcra fókuszálhasson, ő és csapata éjt nappallá téve a tiszteletes után nyomoztak.

Azt, hogy mi a trükk, viszonylag könnyedén kitalálták, hiszen szinte biztosra vették, hogy Popoffot a betegek adatait ravasz ürügyekkel előre elkérő cinkosai egy miniatűr, fülbe rejthető készüléken keresztül instruálják, de a készülék frekvenciájának bemérése és az adások lehallgatása nem kis feladatnak bizonyult. Ám, kitartásuk meghozta a gyümölcsét, és Randi ismét régi barátja, Johnny Carson showjában mutathatta be megkérdőjelezhetetlen bizonyítéknak számító hangfelvételeit. A nézőket valósággal sokkolta, ahogy az ünnepelt sztár nemkülönben közkedvelt felesége, egyben legközelebbi bizalmasa, Elizabeth alpári, rasszista stílusban beszélt egy, közönség soraiban helyet foglaló fekete nőről és az is milliók gyomrát felforgatta, hogy a nő és segédjei gúnyosan kacagtak egy hererákban szenvedő férfin. Popoff eleinte természetesen körömszakadtáig tagadott, sőt, ellentámadásba átlendülve azzal igyekezett mozgósítani a híveit, hogy az ördög zsoldjában álló Randi egy, kedvese hangját utánzó színésznővel készült felvétellel akarja besározni. Végül azonban retirálni kényszerült. Beismerte, hogy egyes istentiszteleteken nem az Úr, hanem a neje szólt hozzá, és mert ezt követően elmaradtak az adományok, egy évvel később kénytelen volt csődöt jelenteni - hogy aztán a kilencvenes évek végén hamvaiból feltámadó főnixként hasonló módszerekkel újfent meggazdagodjon.

3. oldal

A nekibátorodott Randi ezután 1988-ban a 60 perc című hírműsor ausztrál kiadásának szerkesztőjének felkérésére megviccelte egy kicsit a kontinens méretű ország lakóit. Élettársa, a José Alvarez néven élő Deyvi Arteaga egy Carlos nevű látnoknak adta ki magát, és rövid, de annál izgalmasabb karrierje csúcspontjaként egy, a Sidney-i Operaházban megtartott, a szélhámosok összes kunsztját bevető előadáson tette bolonddá az egybegyűlteket. A résztvevők olyannyira fellelkesültek a műsor végére, hogy akár ötszáz dollárt is megadtak volna egy, a könnyeit tartalmazó fioláért, vagy tizennégyezret egy „garantáltan Atlantiszról származó” kristályért. Randi azonban értelemszerűen egy fillért sem fogadott el, hanem megbízói kérésére fellibbentette a fátylat az alkalmazott módszerekről.

Az egyre újabb és újabb ötleteket kitaláló férfi ezután 1989. június 7-én nagyszabású gálát szervezett, ahol az elmondásuk szerint változatosabbnál változatosabb képességekkel bíró médiumokat vizsgáztatott, akik sikeres bemutató esetén százezer, ropogós dollárral lehettek gazdagabbak. A próbatételek azonban a várt eredményt hozták. Egyik versenyző a másik után bőgött le, és a műsor lassan egyfajta sajátos, abszurd kabarévá változott át. Az egyik távolbalátónak kétszázötvenből kétszáznyolc Zener-kártyáról kellett volna megmondania, hogy mit ábrázol, ám csak ötvenről sikerült, ami tekintve, hogy ezeknek a lapoknak ötféle variációja van, pontosan azt jelenti, hogy ugyanazt az eredményt érte el, mintha véletlenszerűen találgatott volna. Egy vízkeresőnek húsz doboznál nyolc alkalommal jelzett a hatodik érzéke, de a tárolóeszközök közül összesen ötben helyeztek el egy, az éltető nedűvel teli palackot és a teljesen hiteltelenné váló próbálkozó csupán egyet választott ki közülük. Az az auraolvasó sem járt jobban, aki azt mondta, hogy tíz ember áll a válaszfalak mögött, holott négyen várakoztak a túloldalon. Ám, a prímet egy, a kliensei csillagjegyét ránézésre megállapító jövendőmondó vitte el, aki tizenkétszer tippelt és még véletlenül sem sikerült helyes választ adnia.

A mozgalmas évtized után kisebb-nagyobb perektől eltekintve békésebb napok köszöntöttek az 1992-ben a Tényeket Tisztelők Társaságának meghívásából Magyarországra is ellátogató és a budapesti Planetáriumban megannyi mutatvány titkos részleteit kiveséző Randire. 1996-tól kezdve viszont felgyorsultak az események, mert egy régi barátja, Rick Adams hallatlan nagylelkűséggel egymillió dollárt ajánlott fel cimborája alapítványának. A férfi ezután újfent megpróbálta kiugrasztani a nyulat a bokorból és ismét kihívást intézett ellenfeleihez. Feltételei mit sem változtak: aki ellenőrzött körülmények között egyértelmű és világos tanújelét adja annak, hogy tényleg a tudomány által megmagyarázhatatlan képességekkel bír, az bezsebelheti a tekintélyes summát, ha vállalja a megmérettetést. Azonban a papíron jónak tűnő koncepcióról hamar kiderült, hogy további finomításra szorul. Hiszen, az irtóztató, ügyesen befektetve egész generációk jólétét megalapozó összeg miatt a szkeptikus és segédjei jóformán futószalagon kapták az első ránézésre is teljesen komolytalan, légből kapott bejelentéseket, melyek nagyban lelassították azoknak a kiválasztását, akikről nem ordított messziről, hogy csalók, vagy rokonaik-barátaik által felheccelt-kényszerített mentális betegek.

Az is legalább ekkora gondot jelentett, hogy egyeseknek eszük ágában sem volt ténylegesen megjelenni a műsorban, hanem egyedül azért vették fel a kapcsolatot Randivel, hogy nevük bejárja a médiát. Sylvia Browne 2001-től egészen 2013-ban bekövetkezett haláláig zaklatta a férfi asszisztenseit, akik fricskaként egy, a nő legutóbbi jelentkezése óta eltelt időt mutató órát tettek ki a weboldalukra. Az ingyenreklámot hajhászó exhibicionisták mellett a kritériumokat lazán, vagy tévesen értelmezők is rengeteg galibát okoztak, mivel, ha valakit visszautasítottak, a kétkedő mutatványos ellenségei egyből hangoztatni kezdték, hogy nemezisük a pénzét félti. Holott, az esetek javában arról volt szó, hogy valódi bizonyíték helyett kétes minőségű fényképekkel, vagy filmfelvételekkel akarták kiszúrni Randi szemét. A Baliban székelő Sárga Bambusz iskola követői például állításuk szerint a növény szárával már messziről ki tudják ütni azokat, akik az életükre törnek, de amikor arra került volna a sor, hogy egy stúdióban mutassák meg, hogy mit is tudnak, hirtelen egyik kifogást a másik után kezdték sorolni.

4. oldal

A visszautasított fenomének magas száma ellenére természetesen akadtak olyanok, akik lehetőséget kaptak arra, hogy elnyerjék a díjat, de ezek a kísérletek Randit igazolták. A bébi-gondolatolvasó Derek Ogilvie csúfosan megbukott, mert nem tudta elég alkalommal kitalálni, hogy a próbatételen résztvevő gyermekek milyen tárgyat tartottak korábban a kezükben.

A tenyérjós Patricia Putt is megbánta, hogy jelentkezett, mivel tíz embert kellett, hogy jellemezzen, ám az érintettek egyike sem ismert magára a nő által papírra vetett sorokból és a lezárt borítékban lévő kártyák azonosításával befürdő Connie Sonne sem járt jobban. Ez lassan, de biztosan kihatott a szóba jöhető tesztalanyok lelkesedésére, és 2008-ban a lehető legkomolyabban felmerült, hogy 2010-ben visszavonják a kihívást. Ám, ahogy az sejthető, a bejelentést követően újfent megindult a roham, és miután 2011-ben Randi enyhített egy kicsit a kritériumokon, ismét tömegével lehetett válogatni a csodabogarak közül. Azonban, ahogy azt a 2013-ban leszerepelő Brahim Addoun esete is ékesen példázza, ezután sem akadt senki, aki hazavihette volna az egymillió dolláros csekket.

A lassan kilencvenedik évéhez közeledő Randi ezért 2015-ben a szkeptikusok legnagyobb bánatára lezárta a megmérettetést, majd nyugdíjba vonult, hogy békében tölthesse utolsó éveit. Holott azt, hogy munkája mennyire fontos volt, semmi sem illusztrálhatja jobban, mint az ADE 651 vérforraló esete. Hiszen, bíróság által tízéves börtönbüntetésre ítélt James McCormick a reklámszöveg szerint az emberi test statikus elektromosságával és az egy hétre a keresni kívánt anyag mellé helyezéssel "programozható" kártyákkal működő, gyakorlatilag semmire sem jó készülék veszélyeire a férfi már 2008 októberében felhívta a figyelmet. De a brit rendőrség csupán 2010 januárjában tartóztatta le az üzletembert és emiatt több százan, ha nem ezren vesztek oda, mert a gépet használó iraki rendfenntartók nem találták meg a terroristák által a városokba becsempészett robbanószerkezeteket. Ráadásul, hogy az eset még hajmeresztőbb legyen, a hasznavehetetlen ócskaságot csak a 323 halálos áldozatot követelő, 2016-os merényleteket követő közfelháborodás után távolították el a sereg eszköztárából, miközben McCormick-ot már 2013-ban rácsok mögé dugták.

Összességében tehát elmondhatjuk, hogy bár a csalók, sarlatánok és tévhitek elleni harc elsőre könnyen afféle öncélú magánháborúnak tűnhet, a szó legszorosabb értelmében élet és halál kérdése, hogy az emberek tudják, mikor igyekeznek őket átverni. Ezért az idén kilencvenedik születésnapját ünneplőt Randit mindenképpen tisztelet illeti közel negyven esztendőig tartó, szakadatlan harcáért, amit még nemesebbé tesz, hogy adottságai révén könnyűszerrel fejedelemnek kijáró jólétben élhetett volna, ha nem felvilágosítja a potenciális áldozatokat, hanem lecsap rájuk és kihasználja a hiszékenységüket.

Hírlevél feliratkozás
A feliratkozással elfogadom a Felhasználási feltételeket és az Adatvédelmi nyilatkozatot.

8 hozzászólás

A komment írásához előbb jelentkezz be!
Szefmester
Szefmester
2018. ápr. 28. 13:17
#8

Volt itt 6db hozzászólás.. elvitte a cica?

dj
dj
2018. ápr. 27. 14:05
#7

Ameddig meg tudott élni, mint bűvész, addig ok volt a hazudozás részéről. Amint leáldozott neki, mert elfogytak az ötletei, vagy, és ez a valószínűbb, egyébként is egy közepes képességű bűvész volt és már a kutyának sem kellett, átállt arra, hogy a többi nála sokkal tehetségesebb bűvészt kritizálja. Úgymond szkeptikus lett. Tök hiteltelen a pacák és az is volt mindig.

Törölt felhasználó
Törölt felhasználó
2018. ápr. 16. 15:53
#6

A shit gyülis németh sándorra is ráférne egy alapos vizsgálat. Főleg apeh...

peti19870621
peti19870621
2018. ápr. 15. 1:32
#5

Einsteinek igaza volt, mert az emberi baromság az élet dolgaihoz való vak felnövéssel kezdődik, s ezt körítik meg teljesen magával a vallással. Személy szerint az "Úr"-aknál fejben, én birkákra szavazok, mert azt kell számolni éjjelente elalvás előtt. (-Ami az aznapi stressznek s dekoncentráltságnak a levezetője, és számadásra késztet a személyes lelki "nyugalmi" pásztorok felé - a personal computer-ek felé. -) Van aki nyomban elalszik, valakinek kell a birka számoláshoz a pc, úgy mint egy villanypásztor. Pedig buddha szerint a lemondás fontos a "varázslatos" cél eléréséhez - az álomhoz. S ebben tuti, hogy nem hazudott :D

Parano1d
Parano1d
2018. ápr. 13. 15:37
#4

Ahogy Einstein is mondta, csak két dolog határtalan, az univerzum, és az emberi butaság. Csak az elsőben nem volt teljesen biztos.

Amíg ez így van, addig lesznek olyanok is, akik ezt ki is használják.

efi99
efi99
2018. ápr. 12. 20:06
#3

Nálunk is kifejthette volna munkásságát az április 8-át megelőző hetekben....

thestock
thestock
2018. ápr. 11. 8:39
#2

Szegény olyan harcot választott amit képtelenség megnyerni. Mintha hívőkkel vitatkoznánk...

hcsa
hcsa
2018. ápr. 10. 13:45
#1

Ezért is tiszteltem nagyon Rodolfót. Szinte minden trükkje előtt elmondta: "csak a kezemet figyeld, mert csalok".

Amúgy a tisztességes bűvészek nem azért tartják titokban a mutatványaikat, hogy más ne tudja utánuk csinálni (ahogy Rodolfó mondta "azt én is tudom, hogyan kell trombitálni, fent fújják, lent nyomkodják - mégsem tudok trombitálni.") hanem azért, mert elsősörban szórakoztatni akarnak, és ha valaki óvatlanul benyögi, hogy ismeri a trükk nyitját, azzal tönkreteszi a bűvész munkáját és a közönség szórakozását is.

Vissza az oldal tetejére