Amikor egy Naphoz hasonló, annál legfeljebb nyolcszor nehezebb csillag élete végére ér, először kitágulva vörös óriássá válik, majd ledobja külső rétegeit. Az ilyenkor jellemző csillagszelek látványos formákba alakítják a ledobott anyagot, amelyet a csillag maradványa, egy 100 ezer °C-os hőmérsékletig hevülő fehér törpe intenzív ultraibolya sugárzással energetizál. Az így létrejövő planetáris ködök nagyon változatos és lenyűgöző képződmények.
Ezek egyikét fotózta le nemrégiben a Hubble űrtávcső. Az NGC 6302 nagyjából 4000 fényévre van tőlünk, és mindössze 2200 éves, vagyis ereje teljében van. A planetáris ködök csillagászati léptékben rövid életűek, nagyjából 10 ezer évig láthatók, ezt követően ugyanis annyira megritkul az anyaguk a folyamatos tágulás miatt, hogy a gáz láthatatlanná válik a külső megfigyelő számára.
Az NGC 6302 csillagként 3–5-ször lehetett nehezebb a Napnál, és egy rendkívül forró fehér törpét hagyott hátra. Rétegeit lassan, hosszú idő alatt vetette le, és ahogy a csillag egyre mélyebb rétegei kerültek felszínre, egyre intenzívebbé vált a csillagszél. Ezek az erősebb szelek a korábban távozott anyagot is utolérték, és formálni kezdték, buborékos alakzatokat hozva létre a köd külső (türkiz) régióiban.
A planetáris köd formáját tekintve kettős polaritást mutat, ez a homokórára emlékeztető alak a szakértők teóriája szerint akkor jön létre, ha a centrumban két csillag foglal helyet. A haldokló és táguló csillag ilyenkor bekebelezi a másik égitestet, amely a nagyobb csillagon belül tovább keringve felkavarja annak anyagát. Ennek nyomán egy vastagabb gyűrű vagy korong formálódik az egyenlítő mentén, ami látszik is a felvételen, és a csillagszelek elsősorban ehhez képest felfelé és lefelé terítik szét az anyagot.
Jelen esetben annak is van nyoma, hogy a másik csillagból anyagsugarak lőttek ki, amelyek körbe forogva tovább gerjesztették a gázt: ennek eredménye a két vöröses nyaláb, amely a planetáris ködről egy másik szűrővel készült képen látszik. A vörös részeken gerjesztett vasatomok vannak, amelyek a különböző sebességű gázok ütközése nyomán nyertek energiát.
A Hubble egy másik planetáris ködöt is lencsevégre kapott nemrégiben: az NGC 7027 szintén nagyon fiatal, mindössze 1300 éves, és 3000 fényévre található. Ez az objektum egészen másként fest, mint az NGC 6302, a köd (rózsaszín) inkább elliptikus formájú, és koncentrikus gázhéjjak veszik körül, amelyek a csillag haldoklása során zajlott periodikus kitörésekből származhatnak.
A planetáris ködök kapcsán számos dolog van, amit még nem értenek a szakértők. Egyesek ezek közül csaknem tökéletes gömböt alkotnak, ami azt jelzi, hogy a csillag egyedül volt és lassan forgott. Mások homokórát vagy elliptikus alakzatot formálnak, ezek eredete jóval összetettebb. Utóbbiak esetében az sem kizárt, hogy a rendszerben létezett nagyobb bolygók is formálják a felhőt.
