Egy éve szállt le a Philae az üstökösre

A Philae utoljára július 9-én jelentkezett, a következő hetekben azonban újra lehetőség nyílhat a kommunikációra, ahogy a Rosetta közelebb merészkedik az üstököshöz.

Egy éve szállt le a Philae az üstökösre

November 12-én egy éve landolta Philae a 67P/Csurjumov‒Geraszimanko felszínén, és ezzel az első ember alkotta szerkezetté vált, amely irányított leszállást hajtott végre egy üstökösön. A landolás nem egészen úgy sikerült, ahogy azt az Európai Űrügynökség kutatói remélték, és a Philae végül egy nagyon rosszul megvilágított helyen kötött ki, így akkumulátorai nem tudtak feltöltődni. Az árnyékos helynek azonban előnye is van, hiszen az egység ‒ amennyire tudjuk ‒ jelenleg is működőképes, így a szakértők nem adták fel, hogy stabil kapcsolatot építsenek ki vele.

Az alábbi animáción az látható, hogy a Rosetta és a Philae adatai alapján hogyan mozgott és pattogott a leszállóegység az üstökösön, és végül nagyjából hol kötött ki. A Philae három olyan rendszerrel is rendelkezett, amely segíthette volna a felszínen való megállapodását, a jégcsavarokat azonban a vártnál keményebb talajon végül nem tudták használni, az egységet lefelé nyomó fúvóka meghibásodott, a szigonyok pedig valamiért szintén nem léptek működésbe. Ennek oka a szakértők szerint talán az lehetett, hogy a szigonyok kilövését beindító robbanóanyag a hosszú űrutazás során használhatatlanná vált.

A Philae tehát nem rögzült a felszínen az első földet érés után, hanem némi pattogás után egy sziklafal tövében állapodott meg. Ahogy az animáción is látszik, nagyon kevésen múlott, hogy az űreszköznek egyáltalán sikerült megmaradnia az üstökös felszínén, hiszen ha egy kicsit is másként alakul útvonala, nagyon könnyen elszállhatott volna az űrbe. A váratlan nehézségek ellenére a Philae végül 80 százalékban sikerrel teljesítette elsődleges küldetését, és a begyűjtött adatokat tovább is sugározta a Rosettának, mielőtt november 15-én hajnalban kifogyott az energiából.

A szakértők abban reménykedtek, hogy ahogy az üstökösmag egyre közelebb kerül a Naphoz, idővel a Philae is elég fényt kap ahhoz, hogy akkui elkezdjenek töltődni, és akkor talán folytatódhatnak a felszíni mérések. Időről időre megpróbáltak tehát kapcsolatba lépni a Philaevel, ami idén június 13-án sikerült is. Stabil kommunikációt azonban sajnos azóta sem sikerült megvalósítani a két eszköz között, és július 9-ig a Philae összesen nyolcszor jelentkezett, nagyon rövid időszakokra. Ezt követően az üstökösmag aktivitása olyannyira megnövekedett, hogy a szakértők kénytelenek voltak távolabbra vinni a Rosettát, amelynek navigációs rendszerét teljesen összezavarta az égitestről felszálló por. Ezzel a szonda kívül került a Philae adósugarán.

A Philae egyik felszíni felvétele

Az utóbbi hetekben azonban az üstökös aktivitása ismét csökkenni kezdett, így a Rosetta egyre közelebb merészkedik az égitesthez. A hét elején már 200 kilométeren belülre került, ami azt jelenti, hogy mostantól ismét képes kapcsolatba kerülni a Philaevel. A leszállóegységért felelős kutatók az adásszünet alatt sem tétlenkedtek, hanem a töredékes üzenetek alapján megpróbálták megfejteni, hogy milyen állapotban van az űreszköz. „Az kiderült számunkra, hogy a Philae két vevőegysége közül az egyik nem működik, és a két adóegység egyike is meghibásodott” ‒ mondja Koen Geurts, a leszállóegység technikai menedzsere.

Úgy tűnik továbbá, hogy működő adóval is problémák vannak, mivel volt, hogy nem kapcsolt be, vagy túl korán kapcsolt ki a kapcsolatteremtési kísérletek során. A kutatók tehát most az új információk tükrében igyekeznek kidolgozni a legjobb stratégiát a leszállóegységgel való kapcsolattartásra. Az idő ellenük dolgozik, számításaik szerint ugyanis január végére ismét olyan hideg lesz a Naptól távolodó égitesten, hogy a Philae rendszerei nem fognak tudni működni.

Az üstökös 2015. október 26-án

Ami a Rosettát illeti, a következő év ismét érdekes manővereket tartogat. A szonda a tervek szerint 2000 kilométeres távolságig bejárja az üstökös csóváját, majd a küldetés végéhez közeledve néhányszor nagyon megközelíti a nukleusz felszínét, hogy ideális helyet keressen a leszállásra. A Rosetta ugyanis, mint néhány hete kiderült, szintén a Csurjumov‒Geraszimenkón fogja befejezni pályafutását. A szonda küldetését nemrégiben jövő szeptemberig hosszabbították meg, ezt követően azonban már túlságosan távol kerül a Naptól az üstököst követő űreszköz ahhoz, hogy elegendő energiát kapjon akkumulátorai feltöltéséhez.

2016 szeptemberétől ráadásul az üstökös a Földről nézve nagyon közel kerül a Naphoz az égbolton, ami megnehezíti a kommunikációt. A terv tehát az, hogy még mielőtt ez megtörténne, egy „irányított becsapódással” leteszik az üstökösmag felszínére a szondát. Ennek megvalósítása nem lesz egyszerű, hiszen a Rosettát nem tervezték ilyen leszállásra, így szabályos landolás helyett nagyon alacsony sebességű ütközést próbálnak megvalósítani az irányítók. A manőver közben a szonda műszerei végig működésben lesznek, így bár a felszínre érés után már valószínűleg nem lesz lehetőség kapcsolatba lépni az űreszközzel, az az utolsó pillanatokig fontos adatokat továbbíthat az üstökössel kapcsolatban.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward