Az L98-59 katalógusjelű csillag, a rendszer központi égitestje, egy vörös törpe, amely jóval kisebb, hűvösebb és halványabb a Napnál. A csillag mindössze a Nap fényének 1 százalékát sugározza ki. A csillag körül korábban három bolygó létezését erősítették meg a fedési módszerrel, most azonban egy negyedik bolygó jelenlétét is sikerült igazolni, illetve lehetséges, hogy egy ötödik kísérője is van a csillagnak.
A négy vagy öt bolygóból álló rendszer (feltéve, hogy nincs több planétája a csillagnak) egyik tagja a legkisebb tömegű ismert exobolygó, amelyet radiális sebességméréssel fedeztek fel: mindössze 0,4 földtömeget nyom. A rendszer egy másik tagja pedig – ha létezik – szinte biztosan az élhető zónában kering, vagyis akár folyékony állapotú víz is lehet a felszínén.
Az első három bolygó felfedezéséről 2019-ben számoltak be a csillagászok. A rendszert azóta többen is vizsgálták különböző módszerekkel és műszerekkel, hogy minél pontosabban felmérjék a bolygók tulajdonságait. A fedési módszerrel ugyanis csak a bolygók fizikai kiterjedése vizsgálható jól, ahhoz viszont, hogy kiderüljön, miből van a planéta, annak tömegét is ismerni kell.
Erre jó a radiális sebességmérés, amely során azt vizsgálják, hogy a csillag körül keringő planéta gravitációja mennyire „rángatja” a bolygót. Ez a mozgás a színképvonalak eltolódásából mutatható ki, ami azért következik be, mert a csillag ingás közben hol távolodik tőlünk, hol közeledik. Ezt nem könnyű kimérni, pláne, hogy több bolygó is van a rendszerben, de szerencsére nagyon is lehetséges.
A radiális sebességmérés ismét megerősítette a korábban már detektált három bolygó létét (L98-59b, c és d), erős bizonyítékokat mutatott egy negyedik bolygóra (e), és arra is utalnak jelek, hogy egy ötödik planéta is lehet a rendszerben. Ez utóbbit detektálását még nem sikerült megerősíteni, de ha létezik, akkor legalább 2,5 földtömegű, és 23 földi nap alatt kerüli meg csillagát. Mivel átmérőre alig nagyobb a Földnél feltehetően kőzetbolygó lehet, és nagyjából ugyanannyi fényt kap, mint a Föld a Naptól, így a felszínén nagyon hasonlóak lehetnek a körülmények, mint nálunk. Feltéve persze, ha létezik, és nem olyan a légköre, mint mondjuk a Vénuszé, amely hiába lehetne a fizikai mutatóit tekintve a Föld ikertestvére, az életre igen kevéssé alkalmas.
A kutatók a többi planétáról és újdonságokat derítettek ki. Feltárták például, hogy a legbelső bolygó átmérője mindössze 85 százaléka a Földének, a tömege pedig csak 40 százaléka bolygónkénak. Ez azt jelenti, hogy a sűrűsége 65 százaléka a földinek, ami alapján valószínűleg kőzetbolygó lehet, amelynek nem túl nagy a vasmagja. Mindössze 3,3 millió kilométerre kering a csillagtól, így nagyjából 350 °C-os forróság lehet a felszínén.
A kutatás különösen érdekes abból a szempontból, hogy egy rendkívül pici bolygót sikerült radiális sebességméréssel kimérni egy több bolygós rendszerben. Ez reményt adhat arra, hogy a közeljövőben más Földhöz hasonló méretű planétákat is sikerülhet detektálni ezzel a megoldással, amelyek esetleg kicsit nagyobbak a mostaninál, de távolabb keringenek, és ezért gyengébb a gravitációs befolyásuk.
És persze a többi bolygó szempontjából is izgalmasak az eredmények, hiszen jelenleg mindössze féltucat olyan bolygórendszert ismerünk, amelyben a bolygók átmérője mellett azok tömegét is sikerült meghatározni.
