Egérből elefántot

Egy most megjelent kutatás meghatározza az emlősök evolúciójának végsebességét: a számítások szerint 24 millió generáció alatt lehetséges egérméretből elefántnyira fejlődni. 

Egérből elefántot

Egy most megjelent kutatás meghatározza az emlősök evolúciójának végsebességét: a kutatók számításai szerint maximális változási sebességgel a szárazföldön 24 millió generáció alatt lehetséges egérméretből elefántnyira fejlődni.

„A nagy állatok az evolúciós változások gyűjteményét jelentik, és ezek a változások időbe telnek” ‒ mondja Alistair Evans, az ausztráliai Monash University evolúciós biológusa. Evans és kutatótársai az elmúlt 70 millió év fosszíliái alapján vizsgálták az emlősök testméretének változásait. Eredményeikről a Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban számolnak be.

Az adatgyűjtés elsődleges célja a dinoszauruszok kihalása után nem sokkal az emlősök testméretében bekövetkezett ugrásszerű növekedés bizonyítása és vizsgálata volt. Az ezt megelőző 140 millió évben az emlősök patkányméretűek vagy még kisebbek voltak. A dinoszauruszok visszaszorulásával az egyre növekvő számú emlősök előtt számos újonnan kiürült ökológiai fülke nyílt meg, különösen nagy hiány mutatkozott nagytestű növényevőkben.

Ebben az összefüggésben látszik, hogy a méretbeli növekedés nem pusztán a változás látványos jele, hanem szorosan összefügg a megváltozott táplálkozással, anyagcserével és testfelépítéssel. A nagy testméret szükséges volt a radikális és alapvető változások végbemeneteléhez.

„Milyen gyorsasággal következhetnek be ezek az egymással összefüggő változások? Számomra ez a fő kérdés, és ezért is nagyon érdekes az evolúciós folyamatok maximális sebességének vizsgálata” ‒ folytatta Evans.

A kutatás során 28 emlős leszármazási vonal testméretének változásait vizsgálták az ősmaradványok tükrében, és igyekeztek meghatározni, hogy ezek a változások hány év, illetve hány generáció alatt következtek be.

Az eredmények alapján a páratlanujjú patások (lófélék, orrszarvúfélék, tapírfélék) növekedési üteme volt a legnagyobb. A valaha létezett legnagyobb emlős, a már kihalt Paraceratherium is ebbe a rendbe tartozott. A „zsiráf orrszarvúnak” is nevezett állat 5,5 méter magas és 9 méter hosszú volt, testtömegét pedig 20 tonnára becsülik. Evolúciós növekedési ütem szempontjából a rágcsálók a mezőny közepén foglalnak helyet, a húsevők ennél „lassabbak”, a sor végén pedig a főemlősöket találjuk.

A leggyorsabb ütemű szárazföldi változás a nyúlmérettől az elefántméretig nagyjából 10 millió generáció eredménye, míg a már említett egérmérettől számítva ugyanez 24 millió generációt vesz igénybe. Az óceánban a testméret változása akár kétszer ilyen gyorsan is bekövetkezhet, valószínűleg azért mert a vízben élettanilag kevésbé megterhelő a hirtelen megnövekedett tömeg.

A kutatás azt is kimutatta, hogy az emlősök százszor gyorsabb ütemben mennek össze, mint ahogy nőnek. Ebből következően még nagyobb becsben kell tartani a nagytestű fajokat, hiszen nehéz volt elérniük ezeket a méreteket, és nem valószínű, hogy újra sikerül, amíg az emberek ilyen elterjedtek maradnak a Földön.

A nagyméretű emlősök óriási élelmezési területet igényelnek, és ezek egyszerűen már nem állnak rendelkezésre, mondja Evans. Valószínűsíthető, hogy élelem hiányában a fajok egyedei nem nőnek majd akkorára, mint akár száz évvel ezelőtt tették.

 

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward