Eastshade – Az eltűnt idő nyomában

A játék egy felejthetetlen utazásra invitál minket.

Eastshade – Az eltűnt idő nyomában

85 %
{{ average }} %
Szerzői értékelés
Szerző
85
%
Olvasói értékelés
Olvasó
Olvasói értékelés
{{ average }}
%
{{ average }}
%

2017 augusztusában volt szerencsém tesztelni a Leaving Lyndow című játékot, ami gyakorlatilag demóként szolgált az akkoriban készülőfélben lévő Eastshade-hez. Rövidke, cirka egy órás kaland volt, de annyira hangulatos és magával ragadó, hogy a fő projekt azonnal felkerült a figyelőlistámra.

Ennek ellenére szép lassan elfeledkeztem a munka követéséről, egészen idén februárig, mikor megtudtam, hogy végre megjelenik az Eastshade. Nagyon kíváncsi voltam, mivé nőtte ki magát a „bemutató”, és alig vártam, hogy visszatérhessek ebbe a csodaszép világba.

A játék kezdete mégis egy katasztrófa.

Nem minőségileg persze, hanem szó szerint: a már ismert Lyndow felé haladunk a tenger felől, mikor hajónk zátonyra fut. Bár mindenki túléli a balesetet, sokan (például a kapitány) elveszítik, amijük van.

Egy festőt alakítunk, és édesanyánk utolsó kívánságát követve látogatjuk meg Eastshade szigetét, bár a megérkezést nyilván nem így képzeltük. Micsoda szerencse, hogy egy kedves remetének köszönhetően még festőállványunk is átvészeli a fürdőzést, így minden adott ahhoz, hogy a sötét kezdetek után túltehessük magunkat a megrázkódtatáson.

Ebben segítenek a sziget lakói is: senkit sem zavar, hogy egy művész ihletet keres ezen a távoli vidéken. Az első perctől nyilvánvaló, hogy a környék tele van titkokkal és rejtélyekkel – a játék helyenként akár a The Witness és a Rime ötvözete is lehetne.

Szánj időt a beszélgetésre!

Első lépéseinket tehát túlélőként tesszük a szigeten, a már említett remete nagyvonalúságának hála viszont nem üres kézzel érkezünk meg Lyndow-ba. A falucskában élők együttérzően beszélgetnek a minket ért szörnyűségről, de saját múltjuk sem csupa vidámság, hiszen Lyndow is átélt már egy katasztrófát. Ennek nyomai még mindig láthatóak, sőt, néhány részlet ismerős lesz az előzményjátékból (igaz, az erre utaló jeleket akár már a hajón felfedezhetitek, ha jól figyeltek).

A fogadós szintén tárt karokkal üdvözöl minket, ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a helyi történelem gazdag és fordulatokban bővelkedik. Az NPC-kel folytatott beszélgetések kulcsfontosságúak ennek megismerésében, így pont jól fog jönni a foglalkozásunk, hiszen festményeink sokszor nyitnak ki korábban zárt ajtókat, vagy adnak hozzáférést új témákhoz a párbeszédek során.

Galéria megnyitása

Bár a karakterek medvék, baglyok, szarvasok, majmok és más állatok formájában jelennek meg, emberi módon viselkednek, és a gondjaik is emberiek: nem tudják például eldönteni, hová menjenek az első randin, vagy elválasszák-e fiától a gyereknevelésre alkalmatlan apát. Segíthetünk nekik viccesebb és komolyabb esetekben is, és a dolgok alakulása hatással lesz arra, hogyan viselkednek velünk szemben, illetve a befejezésre is.

Ismerd meg a vidéket!

Keresztül-kasul be kell járnunk Lyndow határaitól kezdve az egész szigetet, de ezt egyáltalán nem érezzük kötelező nyűgnek, hiszen gyönyörű környékről van szó, ugyanolyan lenyűgözőről, mint a demóban volt. Festőként mindig új tájakat fedezünk fel, hogy inspirációt gyűjtsünk, és ha nem csak keresztülcsörtetünk a bozóton, szinte lépésenként találunk valami különösen csodaszépet, vagy szórakoztatót, akár mondjuk egy fűben rejtőző, ezüstös patakról, egy hatalmas, a napfényt levelein át megszűrő, zöldaranyban fürdő fáról, vagy egy tükrökkel és fénysugarakkal operáló fejtörőről van szó, ráadásul a küldetések sem maradnak el.

Útközben mindenféle receptet is megtanulhatunk, az ezekben leírt tárgyak elkészítése sokat segít majd. Legfontosabb a festővászon, ami nélkül nem tudunk képeket csinálni, de eljuthatunk a sátrakig, vagy csónakokig is. A szükséges alapanyagokat, a fát, gyökereket, egyebeket a szigeten sétálva gyűjthetjük össze, bár egyes küldetések végén is kapunk belőlük, ami nem hátrány, mert néhány hozzávaló elég körülményesen szerezhető be. Tutajt készítve átjuthatunk a folyón, és felfedezhetjük a túlpartot, vagy ha összebarátkozunk egy léghajó-tulajdonossal, elvihet minket a hegyekbe.

Galéria megnyitása

A játék elején az éjszaka lesz nagy akadály, hiszen a hideg miatt nem tartózkodhatunk a szabadban, be kell mennünk egy épületbe, fogadóba. A pénzként funkcionáló világító kövekből vehetünk meleg kabátot, ami megvéd a fagytól, így ismét új lehetőségek nyílnak meg előttünk. A játék nagy részét ennek köszönhetően a folyamatos felfedezés teszi ki.

A vasárnapi festő

A feladatok jelentős hányadának köze lesz piktori képességeinkhez, de ezeken kívül is bárhol letámaszthatjuk az állványt, hogy megörökítsünk valamit. A módszer sajnos elég egyszerű, tehát nem kezdünk el színeket kevergetni, vagy ilyesmi, csak fogjuk a felrajzolt keretet, kijelöljük a kívánt látképet és egy gombnyomásra megjelenik az amúgy figyelemreméltóan jó festmény. Sajnos kezdettől tökéletes technikánk nem ad lehetőséget a fejlődésre, más stílusokkal sem próbálkozhatunk, de a végeredmény mindig remek kép lesz, ami bekerül portfoliónkba, és bármikor elővehetjük.

Galéria megnyitása

Megrendelőink ugyanakkor egyre bonyolultabb kívánságokkal állnak elő. A sima hidak, vagy csirkék ábrázolásától eljutunk például a szomorúság megörökítéséig, és ehhez ismét az kell, hogy alaposan bejárjuk a szigetet, és emlékezzünk is arra, hogy mit láttunk. Ha sikerül lefesteni a kívánt témát, az adott küldetés mindig frissül, de ha ennek nem látjuk jelét, akkor sajnos nem találtuk el, mire vágyott az ügyfél, és keresgélhetünk máshol.

Kikapcsolódás ezerrel

Leszámítva a hajótörés izgalmait, elindítva a játékot ismét belecsobbantam abba a végtelenül nyugodt, lassan csordogáló mesefolyamba, amit már a Leaving Lyndow-ban is tapasztalhattam, de ezúttal jóval hosszabb, bővebb formában. Órákat sétálgathatunk az erdőben, hallgatva a madárcsicsergést, a vízesések csilingelését, a levelek susogását, amiket nem elnyom, hanem kiegészít az Eastshade zenéje. A fények változása, ahogy közeleg a rendszeres napfogyatkozás, vagy az éjszakai égen ragyogó csillagok látványa kisimítja a felborzolt idegeket is, és festésre ösztönöz, csak győzzünk elég vásznat készíteni.

Az összkép tehát tökéletes, bár a részletek itt-ott elcsúsznak. Apróbb grafikai hibák, néhány elmosódott textúra, döcögős animáció olykor feltűnhet, bár ennél sokkal rosszabb volt, mikor látszólag teljesen ok nélkül hopp, kifagyott a játék. Szerencsére eléggé gyakoriak a mentőpontok, és tetszés szerint menthetünk kézzel is, ha akarunk.

Az Eastshade nem kínál kemény kihívásokat, vagy hősies csatákat, ad viszont valami olyasmit, ami legalább ilyen jó: elmerülhetünk egy csodálatos világban, megismerhetjük lakóit, és mintha visszakapnánk valamicskét abból az eltűnt időből, amit talán gyerekként élhettünk át utoljára.

Az, hogy festőként járjuk be a szigetet, észrevétlenül kinyitja a szemünket minden apró szépségre, amit megörökíthetünk a vásznon, az új barátaink életébe tett bepillantás elgondolkodtathat minket néhány dologról, ráadásként pedig nyomozgathatunk, fejtörőket oldhatunk meg.

Nem csalódtam, hiszen megint egy különleges, szinte meditatív élményt kaptam, egy másik élő, lélegző, kerek világot, ahol nem a hétköznapi problémák a fontosak, hanem az a csodálatos naplemente a tónál, és ez nem olyan gyakori manapság, így kifejezetten hálás voltam érte. Ha lesz folytatás, vagy egy újabb kaland, esetleg VR-verzió (ez milyen remek lenne!) ebben az univerzumban, egészen biztosan visszatérek. Ajándékozzátok meg vele magatokat ti is!

Galéria megnyitása

Galéria megnyitása grid_on

Összefoglalás

Eastshade – Az eltűnt idő nyomában

Eastshade – Az eltűnt idő nyomában

Eastshade – Az eltűnt idő nyomában
Szerzői értékelés
85
%
Az Eastshade egy különleges kaland, melynek középpontjában a festőien szép tájak felfedezése és megörökítése áll.
Varázslatos környezetben egy tökéletes kikapcsolódást nyújtó élményben lehet részünk. Megismerhetünk egy kidolgozott világot, annak lakóit, fejtörőket oldhatunk meg, nyomozhatunk.
Apróbb grafikai hibák, elmosódott textúrák, döcögős animációk előfordulhatnak. A játék néha kifagy. A festegetést elég egyszerűen oldották meg.
{{ totalLabel }}
%
{{ userRateLabel }}

Neked ajánljuk

arrow_backward arrow_forward
Kiemelt
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward