A Leaving Lyndowról elsősorban és előzetesen azt érdemes tudni, hogy valójában az Eastshade című, épp fejlesztés alatt álló játékhoz szánták egyfajta előzetesként PC-re és PlayStation 4-re is, bár a konzolos verzió Európában nem érhető el. Az Eastshade-et az azonos nevű Eastshade Studios készíti és egy belső nézetű, nyílt világú felfedezős játék lesz, a főszerepben egy utazó festőművésszel, aki bebarangolja a címadó szigetet.

A Leaving Lyndow-ban Clara, egy fiatal lány bőrébe bújunk, aki hamarosan egy veszélyes felfedezőútra indul. Kihajózás előtt sorra vesszük legfontosabb emlékeit, meglátogatjuk a helyeket, ahol gyerekkorát töltötte, vagy valamiért fontosak számára, elbúcsúzunk családjától, barátaitól és ismerőseitől. Nagyon egyszerű, teljesen lineáris, de kifejezetten hatásos történet ez, melyben a konkrét játékmenet igazából kimerül a sétálásban és néhány dolog megvizsgálásában, egy-két kivételtől eltekintve. A könyvek, feljegyzések, levelek további részleteket árulnak el Claráról, a döntéseiről, ezek okairól, a városka sorsáról és a sztoriról, ezért érdemes elolvasni őket.

A játék hihetetlenül hangulatos, a látvány egyszerűen lenyűgöző. Néhány textúra ugyan egymásba lóg itt-ott, de ez egyáltalán nem feltűnő és semmit sem vesz el az elénk táruló szépségből. A zene és a hangok szintén remekül sikerültek, semmi extra nincs bennük, de tökéletesen hozzásimulnak a vizuális élményhez, kiegészítve, gazdagítva azt. Külön plusz, hogy a témát bárki azonnal közel érezheti magához, ha bármikor volt már olyan helyzetben az élete során, mikor egy időre hátra kellett hagynia szeretteit – ez pedig nagyon sok potenciális játékosra igaz lehet.

Éppen a fenti „élmény” meghatározás írja le talán legjobban a Leaving Lyndow-t. Sajnos kifejezetten rövid kalandról van szó, fél óra alatt simán befejezhető, de egy óránál még a nálam megszokott turistáskodó, szájtátós nézelődés mellett sem tart tovább. Be kell vallanom, hogy ez először bosszantott, de aztán az interneten található információk és fejlesztői videó segítségével összeraktam, miért van ez így. Mint kiderült – és ahogy már említettem -, a Leaving Lyndow az Eastshade egyfajta előzetese. Elkészítése alatt leálltak a „nagy játék” munkálataival, majd visszatértek hozzá, mikor végeztek a mellékprojekttel.

Az Eastshade Studios hármas okot jelölt meg indoklásként. Először is, be akarták mutatni, milyen élményt nyújt majd az Eastshade, még jóval annak megjelenése előtt (anélkül, hogy egy negyedkész verzióval elspoilereznek valamit) és a játékkiadásban is tapasztalatokat szerezhettek így. Másodszor, a Leaving Lyndow-ból befolyó összeget is a másik játékra akarták fordítani, harmadszor pedig úgy gondolták, hogy ezzel is gazdagítják majd az Eastshade-univerzumot. A Leaving Lyndow felhasznál az Eastshade-ből származó elemeket és technológiákat, de a történet teljesen különálló, és néhány helyszín is kifejezetten ide készült. Az egész munka fél évet vett igénybe.

Újrajátszhatósági értékről ez esetben nincs értelme beszélni, hacsak azért nem kezdünk bele másodszor is, hogy a csodálatos erdőben relaxáljunk egy kicsit. Gondom a ritkaságszámba menő rejtvények egyikével, nevezetesen a zenélő fémcsövekkel (vagy harangjátékkal, ha úgy tetszik) támadt, mert ebből – ha egyszer belevágtunk – nem lehet kiszállni anélkül, hogy be ne fejeztük volna. Nem nehéz, de a ritmusra nagyon kell ügyelni, hiába találjuk el jól a hangokat, ha az ütem nem megfelelő. Ha ez nem sikerül, akkor bizony beragadtunk és vagy újrakezdjük az egész játékot, vagy ennyi volt, ha nincs kedvünk tovább próbálkozni – egy menekülési útvonalat igazán berakhattak volna.

Lehetne persze vitatkozni azzal, miért tették az egész játékot gyakorlatilag egy fizetős reklámmá, de őszintén szólva az ár annyira alacsony (cirka 4 euró), hogy ezt nem érzem túl nagy problémának. A rövid játékidőt is fel lehetne róni hibaként, de ha megismerjük a fejlesztők indokait, igazából érthetővé válik, még ha nem is tetszik a dolog – fogjuk fel mondjuk úgy az egészet, hogy kellemes, olcsó vasárnap délutáni kikapcsolódásról van szó. Az viszont teljesen biztos, hogy a feladatát tökéletesen elvégezte a Leaving Lyndow: az általa nyújtott élmény után kifejezetten várom az Eastshade-et, mi több, legszívesebben már most visszaugranék ebbe a gyönyörű, csodálatos világba.