Digitális örökségünk

Ha megvásárolunk egy lemezt vagy könyvet, akkor az onnantól a tulajdonunkat képezi, vagyis  szabadon rendelkezünk vele. Digitális tartalmak esetében azonban nem ez a helyzet.

Digitális örökségünk

A napokban felröppent a hír, miszerint Bruce Willis a lányaira szeretné hagyni zenei gyűjteményét, és mivel az iTunes üzemeltetői ehhez nem hajlandók hozzájárulni, a mozisztár bíróság elé akarja vinni az ügyet. Azóta kiderült ugyan, hogy kacsáról van szó, de a dolog felvet egy érdekes kérdést: mi történik kifizetett és legálisan letöltött internetes tartamainkkal halálunk után?

Normális körülmények között az elhunyt tulajdonában lévő dolgok tovább léteznek azt követően is, hogy ő maga itthagyta a földi világot. Az élete során összegyűjtött javak, könyvek, lemezek jogos örököseinek tulajdonába kerülnek, így mások is élvezhetik mindazt az értéket, amit az előd élete során felhalmozott. A problémák ott kezdődnek, amikor ezen értékeknek nem testesülnek meg fizikailag.

A digitális tartalmak további sorsa sokkal bonyolultabb, mint gondolnánk. A digitális jogkezelés (DRM) és az ezzel kapcsolatos szabályok célja a megosztás megakadályozása, elsődlegesen a kalózmásolatok terjedésének megállítása érdekében. Sajnálatos módon ez azt is jelenti, hogy egy-egy album, könyv vagy film letöltésekor nem magát tartalmat vásároljuk meg, hanem csak annak használati jogát, ami viszont szinte sosem örökíthető tovább, így halálunkkal a tartalomhoz való hozzáférés megvett joga is megszűnik létezni.

A fifikásabb örökhagyók persze könnyen megtalálják a kiskapukat, elvégre mi sem egyszerűbb, mint az örökösökre hagyni a netes jelszavakat. Egyre többen gondolják azonban úgy, hogy nem kellene, hogy ilyen jogilag kifogásolható utakhoz kelljen fordulniuk a felhasználóknak.

Annál is inkább rendezni kellene a digitális javak örökölhetőségének kérdését, mivel egyre jelentősebb anyagi értékekről beszélünk. Evan Caroll, a Your Digital Afterlife című könyv egyik szerzője is úgy véli, hogy az emberek egyre nagyobb összegeket költenek digitális tartalmakra, így az örökösök jelentős anyagi értékektől esnek el, amikor megszűnik az ezekhez való hozzáférés joguk. „Nehéz elképzelni olyan családot, ahol egy 10 ezer kötetből és zeneszámból álló gyűjtemény elveszítése ne jelentene hatalmas érvágást mind anyagilag, mind pedig érzelmileg.”

Ha megveszünk egy könyvet, akkor az író által megírt mű fizikai másolatát birtokoljuk. Gyakorlatilag azt tehetünk vele, amit csak akarunk, hiszen a saját tulajdonunk. Digitális tartalmak esetében azonban nincsenek tulajdonosi jogaink.

Több amerikai államban már törvény született arról, hogy a végrendelet végrehajtói és az örökösök hozzáférhessenek az elhunytak levelezőfiókjaihoz és közösségi média adatlapjaihoz, azonban még ez a gyakorlat sem tekinthető általánosnak. A digitális tartalmakra vonatkozóan pedig egyelőre semmiféle hasonló intézkedés nem történt, ezek elvileg továbbra sem örökíthetők.

Ezt a tényt az iTunes és hasonló oldalak fel is tűntetik a felhasználói feltételek közt, amelyet azonban ritkán bogarászunk végig. A gyakorlatban úgy működnek a hasonló rendszerek, hogy a felhasználó halála esetén érvényét veszti az a szerződés, amelyet a fiók létrehozása során létrejött, így elveszik a letöltött tartalmakhoz való hozzáférés joga is.

A következő érdekes kérdés ennek kapcsán, hogy miben különbözik jogilag, ha fizikai formában, tehát CD-n, DVD-n stb. vásárolunk meg egy albumot, vagy ha online tesszük meg ugyanezt. A lemez a könyvhöz hasonló módon a tulajdonunkat képezi, vagyis szabadon továbbadható, elajándékozható, kölcsönadható és örökíthető. Sokszorosítani persze továbbra is illegális, de arról az egy szem másolatról, amit kifizettünk, szabadon rendelkezünk.

A letöltött zene esetében ellenben, ahogy már volt róla szó, csak a hallgatás jogát kapjuk meg, de az nem lesz a tulajdonunk. Általában ez a jog semmiféle formában nem ruházható át, és sokszor adathordozóra sem írhatjuk ki a tartalmat. Az iTunes esetében is komoly szabályok vannak, de azért vannak lehetőségek a korlátozott megosztásra és átadásra, bár a dolog jogi háttere itt sem teljesen tiszta. A zenei lejátszási listát például „biztonsági célzattal” maximum hét alkalommal kiírhatjuk CD-re, és az ilyen módon nyert másolatokra ezt követően már a megvásárolt eredeti CD-kre érvényes jogszabályok vonatkoznak, vagyis akár ajándékba is adható, vagy éppen az örökség részét képezheti. A kacifántos szabályzatnak köszönhetően azonban az adathordozóra ki nem írt tartalmak hallgatási joga nem átruházható, vagyis ha a saját fiókunkból egy ismerősünk iPodjára töltünk le zenéket, az már fájlmegosztásnak és ilyen módon illegális tevékenységnek minősül.

Nem egyszerű tehát eligazodni a netes tartalmakra vonatkozó szabályok erdejében, főként azért nem, mert a felhasználás feltételeit végső soron minden esetben a szerzői jogtulajdonosok szabják meg, az Apple, a Google és az Amazon pedig csak közvetítőként asszisztál mindehhez. Ha tehát meg akarjuk őrizni digitális értékeinket az utókor számára, átláthatóbb szabályrendszer hiányában egyelőre marad a felhasználói feltételek alapos átböngészése, és a többé-kevésbé legális lehetőségek felderítése ennek megvalósítása érdekében. 

 

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward